Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
A rohatyni csata
Lerombolt vasúti híd a Dnyeszter folyón Szeptember 1 -én tovább meneteltünk, s Bereznyicát is elhagytuk, átkeltünk a Dnyeszter vasúti hídján, melyet utánunk már felrobbantottak, hogy az ellenség be ne érjen. Egy faluban éjszakáztunk. Tiszta szalmán, pokróc alatt háltam. A 19-es tüzérezred egy ütege is a faluban őrködött. Dr. Szondy Lajos barátom, későbbi sógorom, tüzérkadét, egy szalmakazal tetején figyelte az ellenséget. Felmentem hozzá, igen megörültünk egymásnak, kedélyesen eldiskuráltunk, a kiállott fáradalmakkal dicsekedve. Úgy éreztük, mintha a csabai nagytemplom közelebb lett volna hozzánk! Ekkor még érdekesnek tartottuk a háborút. Nem panaszkodtunk. A délelőtt folyamán ide vonult be a III. zászlóaljunk épségben, mert a rohatyni csata idején tartalékban volt, Grallert ezredes vezette őket.8 Mi már menetoszlopban vártunk rájuk. A találkozás örömteli volt. Se vége, se hossza a felkiáltásoknak: Éljen az ezredes úr! Szervusz komám, hát meg vagy még?! Azt hittem, meghóttál! Panwitz9 alezredes így kiáltott fel, amint engem meglátott: Ach! Da ist der Galli, der Todt! Servus! - mert engem már halottnak gondoltak. Hogyne, majd bolond vagyok én meghalni akárki kedvéért! A visszavonulást tovább folytattuk délnyugati irányban egészen Komamoig. Minden nap kora reggeltől késő estig 35-40 km-t gyalogolunk, este valami faluban egyszerre esszük meg a reggelit, ebédet és vacsorát, 25
