Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Ismét menekülnöm kell
- Ebbe a ruhásszekrénybe bújok be. Próbálok bebújni, de vagy a lábam, vagy a fejem marad kint. Sehogyan sem férek az alacsony ruhásszekrénybe. Ebben a nagy igyekezetemben elpárolgott az ijedelmem és kérdeztem a szakácsnőt:- Tud maga fütyülni?- Már hogyne tudnék.- No akkor szaladjon, kérem, az utcaajtóhoz és nézzen ki az utcára, s ha senkit sem lát, akkor fütyüljön. Nemsokára hallom a füttyszót, és rohanok a kiskapu felé, majd a Nádor szállóhoz vezető úttal ellenkező irányban futok az orosházi út felé. Azután a Körös-csatorna partján az Ó-temető utcába kanyarodok a régi nagyatyai házhoz, ahol akkor Mari és Hermina nagynénéim laktak. Odaérve a kis földszintes házhoz, átvetettem magamat a kerítésen, és már kopogtatok is az udvari ablakon „Mari nyanyának”, ahogyan őt a családban neveztük.- Ne ijedjetek meg, én vagyok Károly - mondom - eresszetek be! Az utcai szobában ágyaztak meg nekem, s közben előadtam a történteket, és kértem, hogy itt maradhassak, amíg a veszély elmúlik felettem. Természetesen szívesen láttak, és egy negyedóra múlva már az igazak álmát aludtam az elszenvedett nagy ijedtségre. Öt napig maradtam Nyanyáék vendége. A család meglátogatott. Pista sógor hozta a híreket az ügyemben. Bizony — mondta - a románok mindenfelé keresnek engem, ezért sokáig itt nem maradhatok. Itt laknak a közelben a szomszédban a Steinberger fiúk, akikben bízni nem lehet, s a nagy családi forgalom ebben az egyébként csendes házban fel fog tűnni nekik. Magam is ezen a nézeten voltam. Elutazom más rokonomhoz - volt a javaslatom —, de erre nem került sor, mert Bukta Jóska uradalmi számtartó, barátom az ókígyósi Wenckheim uradalomban, meghívott magához Ókígyósra. Elbúcsúztam tehát a családtól, és sötét este, kis utcákon át, hátizsákkal a hátamon átsétáltam a Wenckheim-majorba. Bukta Jóska barátom az édesapjánál lakott, mint még legényember. Az apja gróf Wenckheim József főinasa volt. Náluk töltöttem el 3 napot, és akkor Styaszny Ödön, a gróf gazdatisztje hívott meg hozzájuk 3 napra. Ugyanis úgy beszélték meg Jóskával, hogy ők is 3 napig látnak vendégül, majd meg a sógora Morvay Mihály gazdatiszt kartársa, és Maár erdész 3-3 napig, s addigra a románok bizonyára kivonulnak az országból. E vendéglátók mind jóbarátaim voltak, kedvesen fogadtak, náluk jól éreztem magamat. Dönci feleségét Fleischer Etust még lánykoromból jól 198
