Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Ismét menekülnöm kell
ismertem Füzesgyarmatról, ahol bálban jártam hajdanában, amikor a Fleischer lányok - négyen voltak - oda meghívtak. Azonban a románok nem vonultak ki az országból, és én elvégre nem vendégeskedhettem tovább Karácsony közeledtével Ókígyóson, hát búcsút vettem kedves vendéglátóimtól, és a kisvonattal Tótkomlósra utaztam Horváth István sógorom szüleihez, Horváth Pista bátyamékhoz, akik nagyon szívesen fogadtak, pedig Jenke lányuk, Jenő és Károly fiúk is ott voltak vendégségben a karácsonyi ünnepekre. A család összes tagja vidám, tréfás kedvű volt. Folyt a tréfálkozás egész nap, örökös jókedvben töltöttük a karácsonyi ünnepeket. Hamar eljött az 1919. év Szilvesztere is, amikor Jenkével és a Horváth fiúkkal kaszinóestre mentünk, táncoltunk, szórakoztunk. Odajött az asztalunkhoz egy csabai barátom, Molnár Miska gyógyszerész, és a fülembe súgta:- Itt vagy és nem félsz ide bálba jönni?! Mondtam, hogy nem. De a félelem, hogy már itt is tudják, hogy szökésben vagyok, és a románok esetleg itt is elfoghatnak, engem is elfogott. Horváth Károly a makói tanyai iskolában tanított, neki januárban ismét haza kellett mennie, mert a tanítás megkezdődik. Kértem hát Károly sógort, menjünk együtt, fogadjon el szállásvendégként a tanyai iskolában addig, amíg Makóra el nem tudok jutni a rokonaimhoz. A sógor nagy örömmel fogadta ajánlatomat, legalább nem lesz egyedül, s ketten majd eljárunk szomszédolni a lányokhoz. Másnap egy parasztkocsin kimentünk az iskolába, amely 4 km-nyire volt, mert a makói határ kinyúlt egészen Tótkomlós alá. A szomszéd tanyán - 10 perc járásnyira Joó Jánosnál váltottam én is ebédkosztot. Az asszony jól főzött, téli idő lévén sok disznóhús, kolbász, hurka szerepelt az étlapon. Fiatal gyomromnak jól esett a nehéz étel, és a sok főtt tészta, sült tészta lekvárral, túróval, jól megtejfelezve. A gazda Jóska nevű fiának ebéd után, mikor már torkig lakott a sok finomsággal, az volt a szavajárása: — Jaj Istenem, mikor eszünk! Este otthon vacsoráztunk, vagy elmentünk a jó szomszédunkhoz Hamvai Kovács Pali-bácsiékhoz, akinek 2 nagy lánya és felesége volt segítségére a tanyai munkában. A sógor megkapta a citerát és azon kísérte dalolásunkat. A késő esti órákig szórakoztunk, táncoltunk, a gazdalányokkal. Az volt a szokás, hogy a késő esti sötét éjszakába már nem engedtek haza, hanem a tisztaszobában ágyat vetettek, és ott aludtunk - mint reggel észrevettem - a lányokkal együtt, akik később mikor mi a sógorral már az igazak álmát aludtuk, a harmadik ágyba belopództak, és reggel már régen felöltözve voltak, mikor mi kinyitottuk a szemünket, és hozták a jó frisstejből és puha, kenyérből álló reggelinket az ágyhoz. 199
