Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Ismét menekülnöm kell
Ismét menekülnöm kell Balsejtelmem beteljesedett. 1919. évi december 9. napját írtuk, amikor este vacsora után apáméktól hazafelé igyekeztem. Elhaladván a kivilágított Fiume kávéház előtt, benéztem hátha valami jó cimborára akadok, akivel egy félórát eltölthetek. Gyuri barátom ült benn egy asztalnál.- Mi újság Gyurikám? - köszöntöttem őt.- Hát az van elég nagy.- Mi a csoda?- Várady alezredes karhatalmi szervezkedését valaki besúgta a román parancsnokságnak. Felgöngyölítették az összeesküvést. Váradyt, Makayt, Bertly századost és Filipinyi Samu szobrászművészt, valamint Lischka Frici tanárt már le is tartóztatták. Azt mondják, hogy az egész névsort is megtalálták már Littmann fényképész műhelyében, ahol el volt rejtve... Benne vagy te is Károly?- Dehogy vagyok - mondtam füllentve milyen csúnya, hogy a magyarok nem tudnak, titkot tartani. Ezzel el is búcsúztam a barátomtól. Elment a kedvem a beszélgetéstől. Útközben úgy gondoltam, hogy ma még nem kerül rám a sor. Ma még otthon alszom, s holnap majd másfelé megyek. Talán elutazom. Elég nyugodtan feküdtem le, mert tíz perc múlva már aludtam. Egyszer csak arra ébredek: kopognak az udvari ablakomon. Kiugrottam rögtön az ágyból, kilestem óvatosan az utcára, és láttam a folyosón az ablak előtt egy városi rendőrt és egy fegyveres román katonát, és hallottam amint a rendőr azt mondja a társának:- Úgy látszik, még nincs itthon. Nézzük meg a Nádor kávéházban. Ezzel eltávoztak. Valószínűleg már régóta kopogtathattak és zörgettek. Azt a nemjóját! De nagy szerencsém van! A rendőr jó magyar ember lehet. Egérutat engedett nekem. Rögtön magamra kapkodtam ruháimat, a hátizsákba egy pár fehérneműt dobtam be, pénzt vettem magamhoz és csendesen kilop- ódzkodtam az ajtón. Merre fussak? Az utcaajtó felé nem, mert ott az éppen visszatérő román katona karjaiba juthatok. Leszaladtam a folyosó végében levő cselédszobáig. Annak ajtajában már ott leskelödtek Abraháméknak a zörgetés zajára felébredt cselédei. A szakácsné izgatottan és ijedten kérdezi:- Hová bujtassuk el ügyvéd úr? Beléptem a szobájukba, és mert rám ragadt a szakácsné ijedtsége, mondom: 197
