Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Otthon
Otthon Elsősorban a brassói szökésem ügyét kellett rendbe hoznom. Gondolkoztam a megoldásán. Eszembe jutott, hogy dr. Peszkáriu Jenő, volt gimnáziumi tanulótársam, Aradon belépett a román hadseregbe, és ott hadbíró-századosnak lett kinevezve, és a békéscsabai katonai parancsnoksághoz lett beosztva. A lakásán kerestem őt fel. Bíztam benne. Román nemzetisége ellenére sem fog engem elárulni, és viszont jó tanáccsal szolgálhat. Ismertettem vele ügyemet, és kérdeztem, kell-e feltétlenül jelentkeznem a katonai parancsnokságnál, ahol hazabocsátott volt hadifogoly bajtársaim is hetenként jelentkeznek? Jenő úgy informált, hogy ez a hadifogoly ügy már rövidesen lekerül a napirendről, így nyugodtan jelentkezzem, mert katonai felügyeletünk hamarosan meg fog szűnni. Egyébként baráti szolgálatát is kilátásba helyezte, ha arra rászorulnék. Jól esett a baráti érzés ezen megnyilatkozása. Biztatására jelentkeztem a gimnázium épületében elhelyezett román katonai parancsnokságnál, ahol egy hadnagy megkereste a nevemet az elbocsátottak listájában. Látta, hogy még egy ízben sem jelentkeztem. Nyomban meg is kérdezte:- Eddig miért nem jelentkezett?- Beteg voltam és Budapesten megoperáltak. Csak most érkeztem Békéscsaba, Kossuth tér, szemben az evangélikus Nagytemplom korabeli képeslapon 189
