Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Otthon
haza - mondottam, hogy a Craiovába került társaim bemondásának megfelelőt füllentsek. A hadnagy elfogadta a felvilágosítást minden igazolás követelése nélkül, és meghagyta, hogy minden hétfőn jelentkezzem nála. Ezzel az ügyem sikeresen elintézést nyert. Különben is háromszori jelentkezésem után a továbbiak alól felmentettek. Visszanyertem teljes szabadságomat. Most már existenciális ügyemet hoztam rendbe. Az Ádámék házában bérelt lakásomat, melyet időközben albérletbe kiadtak, 2 hét után visszakaptam az irodámmal együtt. Ez idő alatt sokan láttak az utcán, hazatérésem híre gyorsan elterjedt a városban, és klienseim azonnal jelentkeztek különböző ügyeikkel, így irodám forgalma nyomban megindult. Megélhetésem biztosítva volt. Szabad időmben látogatásokat tettem rokonaimnál és barátaimnál. Természetesen első látogatásom Lenke unokahúgomnak szólt, kinél Ediről kívántam híreket szerezni. Hamar kikívánkozott számból a kérdés:- Édi mikor jön Csabára?- Vártam, hogy ezt szóba hozod. Megnyugtatlak, értesítettem őt hazajöveteledről, és már itt is a válasz, melyben meglátogatásomat kilátásba helyezte. Pár nap múltán már itt is lesz. No, ennél kedvesebb hírt nem is kaphattam volna! Lelkendeztem. Nehezen vártam a napok múlását. Kíváncsi voltam, vajon most is olyan nagy hatással lesz-e rám ez a kedves teremtés, mint első látásakor volt? Mikor újra találkoztam Édivel Lenkénél, bizony megdobbant a szívem, majd látván, hogy Édinek is kedves a jelenlétem, ki is fejeztem örömömet a viszontlátáson, amit annyira vártam. Míg Csabán tartózkodott, sokszor voltunk együtt, amikor meglátogattam, vagy ha nagyobb társas összejövetelen találkoztunk. Mindig szívesen maradtunk egymás mellett beszélgetve, távolabb a nagyobb társaságtól. Szívesen hallgatta élményeimet, különösen a tréfás és érdekes eseteket. Mindig azt domborítottam ki, hogy milyen sokat gondoltam rá, és mennyire hiányzott nekem. Ilyenkor látszott rajta a boldogság. Nekem meg ez a szívemig hatott. Csak akkor váltunk el egymástól, ha valamelyik udvarlója - mert sokan voltak ilyenek a fiatalemberek között - el nem vonta őt tőlem. Egyszer egy szép verőfényes vasárnap délután Lenkéék tanyájára kirándultunk kocsikon. A fiatalemberek bort, a lányok pedig uzsonnát hoztak. Az uzsonnát szalonnasütés előzte meg, mely mindig vidámságot hoz a társaságba. Valóban mindnyájan igen jól éreztük magunkat. Vettem észre, hogy Galli Laci unokaöcsém ugyancsak csapja a szelet Édinek amikor nincs éppen a közelemben, és Édi is szívesen hallgatja Laci suttogó szavait. Az volt az érzésem, hogy nem csupán az udvariasság 190
