Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Román megszállás alatt, román hadifogságban
Mi ez? - gondoltam - hát nem szabadon megyünk, hanem kísérnek? A városon kívül fekvő Fehér kaszárnyába vezettek, és a kijelölt szobákban - ahol a fal körül fapriccsek voltak - szállásoltak el. A laktanyában, szintén őrizetben tartott Székely Hadosztálybeli tisztektől megtudtuk, hogy minket is ide hadifogolyként hoztak. Azt mondták nekik, hogy a Békéscsaba körüli harcokban fogtak el minket. Persze igazoltatásról szó sem volt! így sikerült a román parancsnokságnak csellel - a jóhiszeműségünket kihasználva - minket otthonunkból elhurcolni és hadifogollyá tenni. Azt, hogy a román parancsnokság túljárt az eszemen, nem nagyon bántam, hiszen félig-meddig előre tudtam ezt, csak az bántott, hogy egyelőre lehetetlenné vált Édi meglátogatása, amit neki megígértem, és amit oly szívesen megtennék. Most legfeljebb csak ábrándozhatok Róla! Elhelyezésünk a laktanyában kritikán aluli volt. A létszámunk 150 lehetett, mégis két szobába szorítottak be. A nagyobb szobában vagy nyolcvanan helyezkedtünk el. A fa priccsen kívül egy hosszú asztal és két pad volt az egész bútorzat. Szerencsére hoztunk takarókat és csajkát, így tudtunk még a kemény deszkán is jót aludni, és a nyújtott babfőzeléket is volt miből megenni. A bajtársak engem választottak meg szobaparancsnoknak. Szobatársaim közül emlékszem: Hartel Ferenc bankigazgató, tartalékos zászlósra, Fuchs Lajos gyári cégvezetőre, Fischer Salamon kereskedőre, Nagy Antal varrógép-kereskedőre, Gajdács János gazdálkodó, tartalékos főhadnagyra, aki a priccsen mellettem feküdt, és utána még két ács, Machács és Ács hadnagyokra. Tibor öcsém és Réthy Béla barátom, annak sógora és testvérei, meg a Békés községbeliek a másik szobában kaptak helyet. Mikor éjjeli pihenőre lefeküdtünk, tapasztalhattuk, hogy milyen sok jó ember fér el kis helyen. Olyan szorosan feküdtünk, hogy a másik oldalára mindenki csak egyszerre fordulhatott a szomszédjával. Alig aludtunk el, máris nagy lárma ébresztett fel.- Ki az?! Ne vigye el a bakancsomat! Ki vele! - kiáltások hallatszottak.- Mi történt? - kérdeztem.- Egy román őr elvitte a bakancsomat! Utána! - kiáltottam. De a folyosó üres volt, senki sem volt látható. Nyomban elrendeltem, hogy ezután éjjeli őrséget kell tartani. Az ajtónál fekvő, szélső bajtárs kezdi a szolgálatot. Egy óráig ébren ül a priccsen, és ha valaki belép a szobába, és lopni akar, felkölti kiáltásával az egész szobát. A szolgálat leteltével felkölti szomszédját.- De ki hajítja ki a betolakodót? - kérdem. Nagy Antal tartalékos őrmester, egy tagbaszakadt atléta, jelentkezett. 161
