Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Román megszállás alatt, román hadifogságban
Román megszállás alatt, román hadifogságban Amíg mi Szolnokon ártatlanul túszként raboskodtunk a vörösök fogságában, az áprilisi román támadás következtében nagy változások történtek Békéscsabán. A Vörös Hadsereg városunkból elvonult észak felé. Városunk vezetősége másnap már a város keleti határában fogadta a bevonuló román hadsereget, és a katonai parancsnokságnak jelentette a város meghódolását. A görögkeleti román pópa volt a tolmács. Ezzel megtörtént a fájdalmas és szégyenletes esemény: Csaba is román megszállás alá került. így ment ez más helyeken is, és a románok gyors ütemben elérték a Tisza vonalát, és megszállták a Tiszántúlt. Közben a csehek is előnyomultak és elfoglalták Szécsényt, Pétervásárát, Szarvaskőt és Miskolcot is. Uralmukat a Sajó vonaláig terjesztették ki. Keletebbre a csehek Sátoraljaújhelyt is elfoglalták. Őket csak Stromfeld Aurél júniusi hadjárata vetette vissza, de ezekről mi a Tiszántúlon mit sem sejtettünk. Csabán a román katonai parancsnokság a lakossághoz intézett kiáltványában biztosította a lakosságot arról, ha békésen viselkedik, bántódása senkinek sem lesz. A megértésnek ez a kinyilatkoztatása megnyugtató volt. Sajnos azonban a románok sem bizonyultak jobbaknak, mint általában a megszálló hatalmak. Csak a külszínt tartották, de egyes katonáik zsákmányoltak, erőszakoskodtak és zsaroltak, ahol csak tudtak. A parancsnokság mellett volt beosztva egy Pizó nevű romániai pópa, aki kitünően beszélt magyarul, és ezzel a lakosság jóindulatába férkőzött. Panaszával mindenki hozzá fordult az erőszakosságok miatt, így mintegy összekötő szerv lett a lakosság és a parancsnokság között. A valóságban azonban a parancsnokság kémje volt, akinek kötelessége volt a lakosságnak a megszállók felé irányuló hangulatát kiszimatolni. Egy tavaszvégi napon dobszóval hirdette ki a parancsnokság, hogy a volt háborús tisztek és altisztek igazolásuk céljából kötelesek 3 napon belül a városházán megjelenni. Siettem a kávéházba a törzsasztalomhoz. Itt nagy élénkség volt, mint a méhek a kaptárban, zsibongott a társaság. Amint beléptem, többen egyszerre kérdezték:- Hallottál az igazolásról?- Olvastam a hirdetményt.- Akkor mi többet is tudunk - adta a jól értésükét Réthy Béla gyógyszerész barátom - beszéltem kérlek Pizóval, aki megnyugtatott. 159
