Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)

Vörös zralom alatt, a vörösök fogságában

A kocsist - most már a Tiszántúlon - megkérdeztük, merre van a Bagi uradalom? Azt felelte, hogy a közelben van, s elvisz odáig. A déli órákban oda is érkeztünk.

Legnagyobb meglepetésünkre ott tanyázott a majorban egy román hadnagy a szakaszával, és ott találtuk már Beliczay Géza túsztársunkat, a Bagi sógorát is, aki a tulajdonos távollétében átvette a házigazda szerepét, és minket a vendégszobában helyezett el, ahol már volt egy fiatalember: Fekete gyógyszerész.

Beliczay jó vacsorát adatott nekünk, és a vendégszoba perzsaszőnyegén és a díványpámákon jót aludtunk.

Másnap azonban a román hadnagy - aki tudott magyarul - igazoltatott és állományába vett azzal, hogy hazavezet bennünket Békéscsabára.

Másnap Beliczay Gézát, Réthy Bélát, Gálik Györgyöt, engem és Fekete gyógyszerészt gyalog útnak indított a szakaszával Békéscsaba felé, a vasúti sínek mellett haladva. Egy éjszakát egy uradalomban a birka- akolban töltöttünk, és harmadnapon érkeztünk Gyomára, ahol a vasútállomás várószobájában az asztalon és a pádon aludtunk. Negyednapon érkeztünk délidőben Mezőberénybe. Itt is az állomás várótermeiben pihentünk. A szomszéd malom tulajdonosától kenyeret és szalonnát vettünk, és megebédeltünk. Délután a Szolnok felől jött személyvonaton utaztunk Békéscsabáig. Itt a vonaton találkoztunk dr. Szeberényi Lajos evangélikus esperessel, túsztársunkkal, aki mint mondotta, már a vörösök golyózáporában kelt át a szolnoki hídon.

Újra itthon voltunk, és reméltük szabadulásunkat. A békéscsabai városházán székelő román katonai parancsnokság hazaengedett azzal, hogy mint tartalékos tisztek igazoltatás céljából felhívásukra kötelesek vagyunk majd Brassóba menni.

158