Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Szökés a hadifogságból
Szökés a hadifogságból A vagonomban szóltam legkedvesebb barátomnak, Kalmár Gyula hadapród erdőmémöknek, akar-e velem szökni, de ő nem volt hajlandó. Ellenben Maitz Jenő hadapród, szarvasi lakos és dr. Felcser Béla zászlós, járásbírósági jegyző, nagyváradi lakos jelentkeztek. így együtt jöttünk el a transzportunktól, kilopva a csomagjainkat, hogy az őrség ne vegye észre szándékunkat. Egyenesen a Vöröskereszt konyhákhoz mentünk, ahol szállást kaptunk. Erre azért volt szükség, mert igazolvány nélkül senkit sem volt szabad a házba befogadni. Itt megtudtuk, hogy vagy 25-en hagyták el a vonatot, és szökni óhajtanak. Vegyesen voltak köztük magyarok és osztrákok. Bátran kezdeményeztük ezt a sorsdöntő vállalkozásunkat. Tudtuk, hogy ez sok veszéllyel és szenvedéssel jár majd, de érdemesnek tartottam a kockáztatást. Vagy szabadság, vagy börtön! Maitz és én tudtunk valamit oroszul, Felcser semmit sem. Maitz Jenővel másnap elmentünk a Vöröskereszt svéd képviselőjéhez, és tudattuk vele, hogy haza akarunk jutni, a vonatról leszálltunk, és kértük, hogy pénzbeli segítséget adjon. O azt mondta, hogy az osztrák-magyar hadifoglyok gyámolítója a dán képviselő, itt ilyen nincs, ő a germán hadifoglyokat van hivatva képviselni, de segíteni akar rajtunk, bár kevés pénze van erre a célra. És minthogy tudomása szerint vagy 25-en akarnak szökni, ő ennyit segélyezni nem bír, mert a pénze a közlegények támogatására kell. Mondottam neki, hogy a 25-ből többen - megriadva a tornyosuló nehézségektől, különösen a szállás hiánya miatt - visszamentek a transporthoz, s feladták szökési szándékukat. Erre a svéd megbízott azt mondta, hogy ha nem sokan maradtak, és tudomása szerint a transportunk másnap tovább fog menni, akkor nyújt majd segélyt. Harmadnap ismét elmentünk hozzá, és tájékoztattuk a svédet arról, hogy csak öten maradtunk le a vonatról: hárman mi magyarok és két osztrák, akik szintén a konyhán kaptak szállást. Kértük segítségét. Erre a megbízott kiutalt nekünk a raktárból egy nagy füstölt sonkát, 6 font cukrot, teát és 3 kg cibakot, és fejenként adott 100-100 rubelt. Szerencsénk volt, hogy a vonatunk előbb elindult nyugat felé, mielőtt a 2 hét letelt volna. így nem voltunk kénytelenek sokáig itt maradni Jekaterinburgban, ahol minket minden órában észrevehettek, és elfoghattak volna az oroszok. 137
