Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Szolikámszk felé
kedvező félrevezetésnek, és csinosan felöltözött Bedővel együtt és várták az esti 8 órát az estély kitűzött napján. De jött egy levél, pont 8 óra előtt 5 perccel, hogy az estélyt elhalasztották. Ezt már Horák hiszékenysége sem bírta ki, rájött a titkos mosolyokból, hogy csúnyán be van csapva, és dobálta le magáról a kölcsönkapott ruhákat és szidta azokat, akiket a tréfa kitalálóinak gondolt. Ezzel a tábor két hétig mentes volt az unalomtól, és elterelte gondolatainkat a ránk nehezedő bajokról. A háború hosszúnak ígérkezett, és ezzel a mi szabadulásunk ideje is kitolódott. Szokássá vált a tábor vaskapujánál a levelezés a tábor előtt elvonuló gimnazista lányokkal. Ha egy lány a szemezésre reagált, annak levelet dobtak a lába elé, és ha a következő alkalommal az a lány jött, aki a levelet fel is vette, akkor az újabb levelet egy hosszú cérnára kötött gyufaskatulyában dobták a lány elé a járdára, aki azután a levelet a dobozból kivette, és a válaszát beletette, s a fiúk a skatulyát a cérnával behúzták. Milyen elmés módja volt ez az ismerkedésnek! Fiktusz Károly bajtársam le is festette a kapunál álldogáló aszfaltbetyárokat, és a kép a dr. Fejes itthon kiadott könyvében meg is jelent. Csináltunk mazsolából bort élesztővel. Az igen jó lett volna, de Beöthy nem bírta kivárni az erjedés megszűntét, hamarabb ittuk meg és megfájdult a fejünk tőle. Tavasszal (1916) Maitz Jenő egy társával megszökött Szolikámszkból hónapokon át tartó előkészítés után. Ugyanis előzőleg tanult oroszul, térképeket, iratokat, iránytűt és orosz parasztruhát szerzett be. Északnak vette útját. Hónapokkal később a Pecsora torkolatánál fogták el, amikor már norvég halászbárkát próbált az áthajózáshoz igénybe venni. A szökés felfedezése után dr. Bencsics István zászlóst kollektív felelősség alapján börtönbe zárták a közönséges gonosztevők közé, ahol 2 hónapot töltött ki minden zokszó nélkül a megszökött bajtársa helyett. A tábort pedig az orosz parancsnokság azzal büntette meg, hogy a szobáink ablakait deszkákkal beszegeztette, s a rekkenő nyári hőségben nem bírtunk friss levegőt kapni, mert az ablakokat nem lehetett szellőztetéshez kinyitni. Embertelen büntetés volt ez, mert volt szoba, ahol 40-en laktak, és a büntetés folytán még az udvarra sem jöhettünk ki. Naponta csak egyszer engedték meg a sétát 1 óra tartamára. Szomorú hónap volt ez számunkra! Ráadásul a szökevényeket megfogták, és így mi hiába szenvedtünk. Hozzá még mások is elvesztették kedvüket a szökés megkísérléséhez. Később, a büntetésének kitöltése után, a szökevény Maitz Jenő is visszakerült a táborba. Bajtársi együttérzésre és bátorságra vallott a kadét bajtársak azon szerepe, hogy a szökés titkolása érdekében Maitz 123
