Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Szolikámszk felé
Éveken át hordott nadrágjaink a fenekükön elkoptak, és a menázs- mayerek kezdték nadrágjaikat úgynevezett huszárfolttal ellátni. Ezeket a foltokat bőrből varratták. Ez lett a menázsmayer-folt. Később mi is ilyen lovaglófolttal láttuk el rongyos fenekű nadrágjainkat. Arra való tekintettel, hogy a háborús híreket az orosz újságok a maguk előnyére magyarázva közölték, a hadapród így énekelt a fent már említett melódiára: „Hű testvéreink a szerbek Hősiesen védekeznek. A bolgárok meg szaladnak, Úgy, hogy már Üszkübben vannak! Dínom, dánom, sum, sum, sum. Az olaszok nap nap mellett Nagy sereg foglyot ejtenek, Úgy, hogy rövid félév alatt Elfogtak összesen húszat! Dínom... Riga alatt őrült csata, Megverve Hindenburg hada. Mieink mit sem vesztettek, Holnap ötezret temetnek! Dínom... ” A fizetést mindig a görögkeleti időszámítás szerinti 20-án kaptuk. Mivel a rubel lassan devalválódott, egyre nehezebben bírtunk a fizetésünkből kijönni. Erre célzott a következő kupié: ,, Három fogoly sír magában, Elhagyott sötét szeszgyárban. Bánatuknak az az oka, Hogy s oh' sincs orosz húszadika! Dínom... ” Az osztrák-magyar hadsereg különlegessége volt a kadét-aspiráns és a kadét rangjának határozatlansága. Nem volt kimondva, hogy tiszti rang-e az, vagy sem. így aztán a kadétok táboronként váltakozva, vagy elismertettek tiszteknek és kaptak fizetést, vagy legénységnek vették, s fizetést nem kaptak, de megengedték, hogy a tiszti táborokban kapjanak 119
