Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Szolikámszk felé
helyet. Mi is vagy 10 kadét-jelöltnek adtunk a fizetésünkből pénzt minden hónapban, hogy kibírják fizetni a kosztot. A bőrgyárban volt angol WC, és oda toilette papírt vettünk közösen. Erre a célra gyűjtöttük a befizetéseket, és a kadétoktól is beszedtük. Erre céloz a következő strófa: „A legfurcsább rang a kadét, Hol tisztikar, hol legénység És úr is csak akkor lehetsz, Ha klozet-papírra fizetsz Dínom... ” Surányi százados mindig a tábor kapujában és a sétáknál is leste a nőket, és ha tehette, rögtön udvarlásba kezdett. Róla így szólt a strófa: „Surányi úr - váratlanul - Nem értem - franciát tanul. Mert ha tud magyart magyarázni, Miért akar franciázni?! Dínom... ” Bónis Samu hadnagy kedves fiatalember volt, s gyalogosnak sorozták be, pedig gazdag, jó család sarja volt, és huszár szeretett volna lenni. így lett kifigurázva: „Samuka elhatározta, Hogy magát aktiváltatja. Az biztos, hogy fess huszár lesz, Még a gatyája is bricsesz! Dínom... ” Volt egy fiatal zászlósunk, aki az egész tábor kedvence volt. Kövérsége miatt Ducinak hívtuk, ezért a valódi nevét nem is tartottam meg. Róla szól a következő strófa: „Duciról azt rebesgetik, Hogy szegény folyton éhezik. Le is fogyott a szegényke Húsz kilóról kilencvenre! Dínom... ” 120
