Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Szolikámszk felé
Szolikámszk felé 1915. évi november 1-én jött a parancs, hogy a táborunkban élőket két egyforma csoportra osszuk, mert az egyik fele Wiatkába, a másik fele Szolikámszkba indul, és ott lesz elhelyezve. Én Bedővel Szolikámszkot választottam. Ez a város a Káma egyik mellékfolyója, az Uszolje mellett fekszik, lakosainak száma körülbelül 5.000 fő. Huszonöt tornyos temploma van, és fiú és leánygimnáziummal is rendelkezik. A permi kormányzóság területén fekszik északon, Stockholm magasságában az Ural előhegyeiben. Saját készítésű asztalainkat eladtuk a táborba jött civileknek. Mikor hajnalban a Kámához meneteltünk, és az ott várakozó személyszállító hajóra beszállítottak, az ezredes táborparancsnokunk is felkísért, és fülünk hallatára mondta a gőzös kapitányának, hogy hagyjon minket szabadon sétálgatni a hajón, mert mi valamennyien urak vagyunk. Erre a parancsnokra mindig kellemesen gondolok vissza! Utunk a hajón kellemesen telt el, jó kosztot kaptunk és gyönyörködtünk a Káma két partjának szépségeiben. A Káma kétszer nagyobb folyó a Dunánál. Egész tenger! Permben kiszálltunk a hajóból, s vonaton mentünk pár órát, azután kocsikon elég nagy hidegben Szolikámszkba érkeztünk. Ebben a városban a hadifogoly legénységi tábor a város szélén levő barakkokban volt, míg a tiszti tábor - velünk együtt - körülbelül 300 személlyel a város közepén, a leánygimnázium épületével szemben levő, - a szesztilalom miatt üzemen kívül helyezett bőrgyárban (Vinnijszklad) volt. A termekben emeletes priccsek voltak beállítva, s így egy teremben, ahol 10-12 ágy fért volna el, elszállásoltak 40 tisztet. Itt újra vettünk matracokat és takarókat. Bizony elég sűrűn egymás mellett volt a fekhelyünk. Akik az alsó deszkákon aludtak, azok az ágyukban felállni nem tudtak, mert 120 cm-re már az emelet deszkái voltak. Az emeleten levők felállhattak, s fejük majd a mennyezetig ért. Sokkal jobb volt odafent elhelyezkedni, mert oda kis asztalokat és székeket is felvittünk, amiket magunk csináltunk. Csak arra kellett vigyázni, hogy az asztal, vagy szék lába a deszkák réseibe bele ne essen, mert akkor felborult volna pl. az asztalon álló teáskanna, vagy pohár, és az alattunk levők ágyába csurgóit volna a tea. így is kaptak elég port felülről. Az emeletre viszont az elülső oszlopra erősített hágcsón kellett felmászni, ami elég nehéz volt. A reggeli és uzsonna-teát (csájt) fenn a hálóhelyen ittuk meg, csak az ebédet és vacsorát ettük meg a földszinti asztalnál felváltva, mert egyszerre nem fértünk volna hozzá. 115
