Deli Tamás - Danyik Tibor - Boldog Gusztáv: A Körös-völgyi vadvizek élővilága - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 5. (Békéscsaba, 2015)
Kétéltűek
Korunk egyik legnagyobb természetvédelmi problémája a Föld békainak felgyorsult ütemben történő kipusztulása. A békák, talán a gyermekkorban belénk plántált babonák miatt általában a „nemszeretem" állatfajok közé tartoznak, pedig amellett, hogy az emberre ártalmatlanok, jelentős rovarpusztításuk révén kifejezetten hasznosak számunkra. Fajaik, élőhelyeik feltétlenül kíméletet és védelmet érdemelnek. Vöröshasú unka lárvája (ebihala) BG Voroshasu unka Del A kétéltűek a négylábú gerincesek közé tartoznak. Nevüket onnan kapták, hogy pete- és lárvaállapotukban életük szorosan a vízhez kötött, tüdejük nem lévén halak módjára kopoltyúval lélegeznek, a szabad levegőn elpusztulnak. A lárvaállapot végeztével légzésük átalakul, a kopoltyúk folyamatosan felszívódnak, és átveszi szerepüket az addigra kifejlődött tüdő, illetve a bőrön keresztül történő légzés is jelentős marad. A bőrlégzés feltétele a vékony, folyamatosan nedves bőr. Európában és nálunk is szinte mindenhol megtalálhatóak a farkos (Caudata) és a farkatlan kétéltűek (Anura), de az élőhelyek fogyatkozásával minden faj állománya csökken.
