Deli Tamás - Danyik Tibor - Boldog Gusztáv: A Körös-völgyi vadvizek élővilága - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 5. (Békéscsaba, 2015)
A Körös-völgy mai arculatának kialakulása
Az egykori folyó menti ligeterdőkböl sem maradt szinte semmi. Az eredeti ártér nagy részét szintén felszántották, a gátak közötti hullámteret pedig legeltetetéssel hasznosították, így korábban fás növényzet alig volt rajta. A térség nyugati részéről teljesen eltűntek a keményfás ligeterdők. Ilyeneket kelet felé ma még láthatunk, de élőviláguk degradációja szemünk láttára megy végbe. A legelő állatok számának drasztikus csökkenése miatt a hullámtéri legelők nagy része mára fokozatosan beerdősödött, és létrejött a Körösök hullámterének mai formája, a kaszálókkal tarkított puhafás ligeterdök és kubikerdök mozaikja. Ez a „zöld folyosó" az ártéri élővilág szinte utolsó menedékhelye a szántók szorításában. A Körös-vidék mai élővilágát a hullámtér üde zöldje, a mezőgazdasági területek túlsúlya és az egykori mocsárvilág helyén kialakult füves puszták hármas egysége, illetve a közöttük fennmaradt, felbecsülhetetlen értékű kicsiny menedékterületek határozzák meg. Békés megye folyóvölgyeiben és lefolyástalan medencéiben valamikor változatos mocsárvilág uralkodott. A térség két nagy belvizes területe a Nagy- és a Kis-Sárrét volt. A nagy lecsapolások hatására a Nagy-Sárrét egykori mocsarai teljesen megsemmisültek, csupán a Berettyó megmaradt árterén érzékelhetjük, milyen lehetett valaha ez a táj. A Nagy-Sárrét mára szikes pusztai táj lett. A Kis-Sárrét vadvizei is jelentős területeket veszítettek, de Biharugra környékén még ma is gyönyörködhetünk a vizi-mocsári világ sokszínűségében. Értékesebb állományaiban ritka és védett növények tenyésznek, például a pompás kosbor [Orchis laxitlora ssp. elegáns), a hússzinü ujjaskosbor [Dactylorhiza incarnata], a réti iszalag [Clematis integrifolia), az örménygyökér [Inula helenium] és a Steven-boglárka [Ranunculus strigulosus}. Állatvilága is igen változatos. Főleg a háborítatlanabb nádasokban fészkelnek értékes madárállományok, kanalasgémmel (Platalea leucorodia], nagy kócsaggal (Egretta alba} és más ritkasággal együtt. A térség mocsárvilágának egykori gazdagságáról tanúskodnak a vízi és vízparti növényzet még meglévő színpompás képviselői: a fehér tündérrózsa [Nymphaea alba], a tündérfátyol [Nymphoides peltatá), a vizitök [Nuphar lutea) és a kolokán [Stratoites aloldes). Állóvizeink, mocsaraink és ereink jellegzetes, helyenként még ma is tömeges halfaja a réti esik (Misgurnus íossilis). A Körösök mentén az egyik legismertebb látványosság a tiszavirág (Palingenia longicauda} millióinak rajzása. A vizek tisztaságát mutatja, hogy szinte minden évben nagy „tiszavirágzásoknak" lehetünk szemtanúi. Ártéri puhafás ligeterdökkel a Körösök mai hullámterén találkozhatunk. Állományalkotóik a fehér és
