Deli Tamás - Danyik Tibor - Boldog Gusztáv: A Körös-völgyi vadvizek élővilága - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 5. (Békéscsaba, 2015)
A Körös-völgy mai arculatának kialakulása
' 4" a fekete nyár [Populus alba, P. nigra), valamint a fehér fűz (Salix alba). Az állományok többsége viszonylag fiatal, gyakoriak bennük a különféle behurcolt (adventiv) fajok, amelyek közül több nagyon erősen elszaporodhat, veszélyeztetve a természetes és természetközeli élőhelyeket. Különösen nagy gondot okozó özönnövények a gyalogakác (Amorpha fruticosa) és az amerikai kőris [Fraxinus pennsylvanica). Nagyobb, kevésbé háborított ligeterdőkben fészkel a réti sas (Haliaetus albicilla) és a fekete gólya [Ciconia nigra). Jelentős az odúlakó madarak száma is, és egyre gyakoribb fészkelő a holló [Corvus corax). A folyók egykori ártereinek magasabb részeit csak időszakonként öntötte el a víz. Ilyen helyeken alakultak ki a kocsányos tölgyből [Quercus robur), magyar kőrisből {Fraxinus angustifolia ssp. pannonica) és vénicszilből [Ulmus laevis) álló erdőségek, a keményfás ligeterdők. Mivel ezek az erdők értékes faanyagot szolgáltattak, és talajuk alkalmas volt a földművelésre, mára nagyrészt el is tűntek. Nagyobb keményfás erdőtömbökkel elsősorban Gyula, Doboz és Sarkad környékén találkozhatunk. Fejlett a cserje- és a gyepszintjük, legszebb állományaik tavaszi hagymás és gumós fajokban (geofitonokban) is rendkívül gazdagok. Állatvilágukat a közeli Kárpátokból származó elemek színesítik, mint amilyen a fokozottan védett dobozi pikkelyescsiga {Kovacsia kovácsi). E társulás ma még meglévő legszebb állományai nem védettek, ami értéküket és különlegességüket tekintve rendkívül méltatlan. A Körös-vidéken évszázadok, sőt évezredek óta intenzív a tájhasználat, emiatt a természetes élőhelyek eltűntek vagy átalakultak. Mindezek ellenére a megváltozott táj európai szempontból is kiemelt értékeket őriz. A Dél-Tiszántúl természeti értékeinek hatékony védelme érdekében 1997-ben létrehozták a Körös-Maros Nemzeti Parkot, melynek igazgatósági székhelye Szarvason van. A nemzeti park 13 területi egységből áll. A természeti értékek megőrzésén kívül az igazgatóság további feladata a működési területén a kezelési és hatósági ügyek intézése, de kiemelkedő szerep hárul rá az őshonos háziállatfajták (a racka, a cigája és a magyar szürke szarvasmarha) génmegőrzésében is. A természetvédelmi intézkedések (például a kékvércseprogram) és beruházások (újabb vizes élőhelyek kialakítása például Kardoskúton) révén egyrészt sikerült biztosítani a megőrzendő értékek stabilitását, másrészt újabb értékekkel is gyarapodhatott a Dél-Tiszántúl.
