Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Az irodalmi hagyományok megőrzése és közkinccsé tétele - Irodalmi kaleidoszkóp orosházi színekkel
42 Az irodalmi hagyományok megőrzése és közkinccsé tétele pedig a megyén kívüli Mezőtúrhoz kötődik. A februári, márciusi Békés megyei állomások: Gyoma, Szarvas, Orosháza, Békéscsaba, Gyula. Településünk a Föld, búza, ember című írást ihlette: „Mi nevezetessége van ennek a városnak? - kérdeztem Orosházán az urakat. Hallgattak. Összenéztek, körülnéztek, mintha most akarnák ők is felfedezni a város országraszóló nevezetességét. - A föld - mondta valaki. Megütött ez a szó s meghatott. Nagyon bölcsnek s nagyon szépnek találtam a szót. Mindnyájan megelevenedtek. - Igen bizony, az orosházi fold. Ez az ország legjobb földje. Olyan kövér televény, hogy talán a világon sincs ilyen. - Szép. Boldogok voltak, hogy az idegen meg van nyugodva s meg van elégedve. - És a búza - mondta egy másik úr. - A mi búzánk? - Egész Európában a legkiválóbb és a legkeresettebb cikk. Az orosházi búza a legfinomabb s legértékesebb lisztet adja. - Mióta a Bánátot lekapcsolták, azóta ez a legjobb márka. Néztem az urakat. Mindannyian komoly, derék, nyugodt emberek. - És az ember! - mondta egy harmadik úr. - Az orosházi nép!... S erre különös módon fólelevenedtek. Mintha valóban, legnagyobb ritkaságról s a legbecsesebb kincsükről volna szó.’’ A lokálpatrióták büszkén emlegetik, hogy Móricz az Est hasábjain március 2-án megjelentette az ugyancsak orosházi, Tanyai kép című írását is. „Alólírt egész bizalommal ajánlja egészen új öntetű ’s igen szép metszetű magyar német és tót betűkkel ellátott... Nyomdáját... Minthogy alólírt ezen Intézetet, mely bármely nagyobb Megyének is díszére válhatnék nem kímélt költségekkel olly karba állította, hogy valamint jóságra ’s olcsóságra úgy a’ gyors és szilárd munkaszolgálatra nézve bármelly más Nyomdával versenyezhet... tisztelettel kéri a’ t. ez. Közönség részvétét ’s pártolását.’’ (Réthy Lipót: Értesítés. 1847) Orosházi kaleidoszkópunk árnyalatai közül nem hiányozhatnak - legalább utalásértékben - a nyomdák, mint a kulturáltság fokmérői, az irodalom terjesztésének alapvető eszközei. Még akkor is, ha az első magyar nyomdát, a budai Hess András 1473-as üzemét hozzánk közel, Szegeden csak majdnem 3 századdal később, 1801-ben követi Grünn Orbán officinája. Mi több, Békés megye első tipográfiai műhelyét Réthy Lipót Szarvason csak 1847 és 1856 között, majd Gyulán 1858-ig működtette. Ennek nyomában a Dobay Nyomda Gyulán 1860-tól, majd a Bőhm és Társa cég (Patzauer, Burger, majd Magyar A. M., Altstadter, Pless) üzeme Orosházán 1875-ben. Az orosháziak szakmailag sem jutottak országos rangra. Nem törekedtek a technológia fejlesztésére, nem keltek versenyre sem az 1882-től működő gyomai Kner, sem az 1903 és 1949 között dolgozó békéscsabai Tevan officinákkal, melyek nyomtatói, kiadói, könyvművészeti munkákban is jeleskedtek. Cégeink az aprónyomtatványaikkal a hétköznapokat szolgálták.
