Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Életművek idézése - Darvas Józsefről - elfogultság és előítéletek nélkül
Darvas Józsefről - elfogultság és előítéletek nélkül 91 Pszichológiai tudása, belső világot ábrázoló képessége szinte elkülöníti a népiektől. A legnagyobb magyar falu még jellegzetesen szociográfiai mű szülőhelyéről, Orosházáról. Adatszerűsége mögül is előtör az író alkati epikussága. Erőssége: látja a jelen mögött a viszonyokat és tudatokat befolyásoló múltat. A Máról-holnapra (Budapest, 1939) című regényében a falu társadalmán belüli osztályellentéteket ábrázolja, ezt Szakadék címmel drámává dolgozta át (1943), majd filmforgatókönyvet írt belőle (1956). Műveiben olvashatók az őt mardosó kétségek is: „Reggel úgy készülődött az istentiszteletre, olyan szorongással és bűntudattal telten, mint a diák a vizsgára, ha úgy érzi, hogy elhanyagolt mindent. Hogy álljon oda ezek után az emberek elé? Este azt a részt választotta ki János evangéliumából fólolvasásra, amelyik így kezdődik: „És keressétek a békességet mindenekkel...” Merhet még ezzel odaállni a szószékre?... „A hivatásodat és a magánéletedet válaszd el egymástól!” - hallotta visszacsengeni a jegyző tegnapi szavait. Milyen jó lenne ezt most megtenni. De lehet?” Patriotizmus és szociális szemlélet nyilvánul meg történelmi regényeiben, A törökverőben (Budapest, 1938) és a Harangos kútban (Budapest, 1942). Utóbbiban vidékünk legendáriumának elemei: „Még az apámtul hallottam aztat, hogy az öreg Vánstájnak, a mostaniak üköregapjának vót egy olyan rosszul sikerült gyereke. Osztón mikor az öreg meghalt, a többi testvérek ezt a testvért ki akarták tudni a vagyon- bul. Hogyan csinálják? Ezen tanakodtak. Aztán azt csinálták, hogy belefújtották a Ha- rangos-pusztán a kútnál abba a vízbe. Igen ám, csakhogy a szelleme visszajárt kísérteni. Szavamat ne tévesszem, az a kis fekete kutya, amelyik mostan visszaugatta a harangot, annak a szelleme vót... De mondom csak tovább. Mentek ide is, oda is, hogy hogyan lehetne megbékéltetni a szellemet. Egy igazlátó mondta nekik, hogy azt csak akkor lehet, ha a Harangos-pusztát hét esztendőn keresztül, mindig azon a napon, amikor a vízbefujtás vót, mezítláb meg hajadonfőit körüljárják a testvérek. Igen ám, csakhogy az a puszta akkor még a kösségé vót, a kösség jószága legelt ottan. A testvérek meg nem akarták, hogy lássák az ő vezeklésüket. Erre csinálták meg, hogy elvették a kösségtől, hogy mindenkit, de mindenkit kitilthassanak onnan.” 1945 után írt első könyve, a Budapestről szóló Város az ingoványon (Budapest, 1945) egyszerre szociográfia, széppróza, önéletrajz és publicisztika. Vitatható megközelítései mellett mindannyiunknak tanulságos lehet az ebből kiragadott részlet: „Ne keress te örök mércét ítéletedhez... hiszen minden mozdul, ledől, majd újra épül.” A Kormos ég (1959) az 1956-os forradalom és szabadságharc tragikus eseményeiért való erkölcsi felelősségről; a Hajnali tűz (1961) az 1950-es évek végi szövetkezeti mozgalom konfliktusairól szól. A Részeg eső (Budapest, 1963) című regényében az 1944-es és 1956-os események okait kutatta. Ezt a regényt is átdolgozta színdarabnak, amelyet 1964-ben mutatott be a Nemzeti Színház. „Én azt hiszem, hogy az életben benne van a szép. Hogy úgy mondjam, objektíve is benne van... De minden embernek újra föl kell fedezni. Ez a boldogság: az életben fölfedezni a
