Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Életművek idézése - Sinka István, a nyomtalanul elmúló életek krónikása
Sinket István, a nyomtalanul elmúló életek krónikása 67 sírt nyitnak, /Közéjük lendült hatodiknak/apám is, kinek lépteit / úgy mérte az öt táncoló, / mint ki utolsó fordulattal / az egész műbe értelmet vitt... / Mikor a gyertyák porig égtek, / Még anyám eljárta a végét: / Egy szál virág körül koszorút táncolt... / A juhászok meg már csak nézték, / Hogy az égen hold ballag át / És csudálja nagy, fehér szemmel / Anyám lábán a balladát.” (Anyám balladát táncol). 1945 után szembehelyezkedett a szocialista átalakulással, és hosszú időre kívül rekedt az irodalmi életen. Igaz, hogy kettőszáznál több verse és néhány elbeszélése jelent meg a Független Kisgazdapárt sajtójában, ám kötete másfél évtizeden át egyetlen sem. 1947-ben és 1948-ban a vidéki Magyarország számára készülő kisgazda hetilap, az Igazság Nehéz Balog András naplója címén újraközölte az 1944-ben megjelent a Kadocsa, merre vagy? című kisregényét. 1956-ot verssel köszöntötte: „Üdv néked Ifjúság! Üdvözlégy magyar nép, / ki lángban és vérben születtél meg újra / három nagy éjszakán vad ágyúdörgésben! / Melyik nép írta fel mostanában nevét/így, hogy aranyat adott kezébe Isten ujja?/S mely nép beszélt így önmaga nevében, / mint angyal, mikor a harsonát fújja? / Bús igájának fájára írja hát, / s mint annyiszor a megsárgult ezerévben vérrel és vassal tanítja zsarnokát.” (Üdv néked, Ifjúság). 1961-ben Eltűnik a hóri domb című elbeszéléskötetével (Magvető Könyvkiadó) jelentkezett újra. Nagyszerű irodalmi esteket ihlető címmeljelent meg a Végy karodra idő - válogatott versek (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1964). Lírai alkotásai csak 1966-tól szerepelnek a Hét évszázad magyar versei újabb kiadásaiban, pedig az Irodalmi Újságban már 1954-ben olvasható, hogy tervezik beilleszteni Sinka legszebb költeményeit. Ám a megkeseredett költő nem engedélyezte. A tiszta hang az időskori megbékélés, a már említett Éna-dalok idején jelentkezett újra. Embertelen testi fájdalmai ellenére, avagy éppen azok gyöngye a következő is: ,Jó lovasok voltunk, világgá vágtattunk / S nem a távobág, ó! Az élet fogyott el: / Nyarunk eltűnt, és most üresen kong az ég, / És aszály van, szomjúság és kiszáradt kút... / És egy lovas maradt csak, / Ki éjjel is lát és éjjel is énekel.” (Lovasok opál mezőkön 1958). Záró kötete a Mesterek uccája: sajátos vers-epika és versek. (Magvető Könyvkiadó. Budapest, 1967.) Halála után megjelent kötetek Szigetek könyve - elbeszélő költemény (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1972), Válogatott versei - válogatta, szerkesztette és bevezette Kormos István. (Kozmosz Könyvek, Budapest, 1977), Vésztőről indult - Versek, önéletrajzi írások, dokumentumok... (A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és a Vésztői Nagyközségi Tanács kiadása, Békéscsaba, 1981), Érparti történet - Válogatott elbeszélések (Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1984), Lovasok opál mezőkön /Válogatott versek/ (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1987), Megzendül az erdő (A Vésztői Nagyközségi Tanács kiadása, Vésztő, 1987.). Utószavában Medvigy Endre a következőket írta: „A vésztői
