Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Életművek idézése - Sinka István, a nyomtalanul elmúló életek krónikása
64 Életművek idézése az utóbbi évtized szabadvers irodalmának jellegzetes termékei, a földmíves magyart Pesten költött formulákon át látja, ha a parasztságból származik is, nem felfedezője a parasztságnak. Ennek ellenére biztatást érdemlő költő, akinek megnyugtató előszavak helyett minél több nyugtalanítást kívánunk.”. Németh László talán ekkor még nem érezte meg, hogy Sinka a kötet 46 himnikus szárnyalású művével éppen pásztortársai korai tönkremenetelét akarta ellensúlyozni. A népi írók fórumai is sokrétűek: közöttük a Tanú (1932-1937), Németh László egyszemélyes folyóirata. A Válasz, mely Debrecenben indult, 1934 májusában, Sárközi György szerkesztésében. Itt jelent meg először a híres Anyám balladát táncol. A Híd, melyet Kovács Imre szerkesztett. A Kelet Népe (1935-1942), amely kiadványt Barsi Dénessel és Szabó Pállal Sinka István alapított. Sinka a majd minden irányzatnak teret adó, harmadikutas Fitos Vilmos szerkesztette Magyar Élet folyóirathoz kötődik legerőteljesebben, 32 verse jelent meg e lapban. A Magyar Élet Kiadót 1939-ben (a 2009 augusztusában, életének 99. esztendejében elhunyt) Püski Sándor azzal a céllal indította, hogy a népi íróknak szolgáljon. Nála jelent meg a Vád, a Hontalanok útján és a Balladáskönyv, s látott napvilágot két prózai kötete: a Harmincnyolc vadalma és a Fekete bojtár vallomásai. A népiek szellemi magaslata az 1943. augusztusi második Szárszói Konferencia. Ottani céljuk: tisztázni mozgalmuk társadalmi, gazdasági alapelveit. Medvigy Endre jelzőjével: Sinka a találkozó költője. Elszavalta A pór megszólal az úriszék előtt és a Magyar hatodosok című lázító verseit is. „Minden népnek a földkerekségen van egy különleges sajátos arca: a szellemi arca. Az, ami örök, ami nem múlik el, mert dallamokban és énekekben él mindig, ameddig Idő lesz... Igen, ez a múlhatatlan arc, a magyar nép örök szellemi arca teremtett engem. Én csak Ót tudom énekelni, mást soha. Shaa magam módján mondom is a dallamot, de mindig az ő törvényei szerint.” (Sinka István) Az iménti kitérő után ismét néhány emlékeztető Sinka életrajzához: 1945- ben Bélmegyeren földet kapott, de maga 1949-ig Törökbálinton élt, majd Budára költözött. Rajk László letartóztatásával egyidőben kiszorult az irodalmi életből, a sajtóból. „Hallgatása” ellenére termékeny. Közben Püski Sándor és Veres Péter segítették a megélhetésben. „Igaz, most már nem járom / a régi pusztákat, / de ma élek mégis igazán pusztaságon. / És milyen magam, ó, és milyen egyedül. / A csitítgató idő, hiába, nem áltat.” (Szigetek könyve). Házassága is megromlott, 1957-ben külön váltak útjaik. Az sem lelkesítette, hogy 1956 nyarán felvették a Magyar írók Szövetségébe. Kései szerelmes verseinek a békésszentandrási születésű, nála több mint harminc évvel fiatalabb
