Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Életművek idézése - Sinka István, a nyomtalanul elmúló életek krónikása
Sinka István, a nyomtalanul elmúló életek krónikása 65 Szín Magda, harmadik felesége az ihletője. Választottja ismerkedésük idején a Nemzeti Parasztpárt irodájában ügyintéző. 12 közös esztendőt kaptak a sorstól. 0 volt mellette nagy betegségében. A hatvanas években születő, általa ihletett dalok közül: Szép értelme földi dolgainknak: „Esteledett, de volt valami béna / ragyogás még, s átütött a fákon / s úgy szórta szét elmúlandó fényét, / és úgy aludt ki - emlékszel-é Éna? - / koronaként nagy hajkoronádon. / Aztán már csak árnyak vándoroltak velünk, megenyhülten sírt egy esti ének, / valaki dalolta messze hallón, / meg te dúdoltad - nekem, meg a mennyboltnak földi dolgaink szép örök értelmét.” Sinka István földi küzdelmei után, 1969. június 17-én megtért az övéihez. Úgy rendelkezett, hogy a legnagyobb csendben és titokban temessék el. Ennek ellenére legalább kétszázan kísérték útjára. A Farkasréti temető fái alatt álmodja tovább balladáit. Fórumai A Magyar Falu című „fajvédő” újság pályázatán az első beküldött versével, a Bánat az Alföldön című művel nyerte meg a legjobb költeménynek járó bronztulipánt és vele a Gömbös Gyula által felajánlott 50 Pengőt. „Ez a sík: Mindenség, ez a hazám nekem!/Ez a forró föld nekem mindenem... / Anyánk bánata itt: égő csipkebokor, / Lángjában fénylő fájdalomszobor... ” Ezután a lapban és irodalmi mellékletében, a Virágoskertben rendszeresen jelentek meg írásai, bár Sinka erről egy időben csak úgy vélekedett: „Rájöttem, ezeknek nem író kell, hanem kortes, mint kivétel nélkül minden politikai pártnak.” Féja Géza, az „őstehetségek” felfedezője 1932 májusában Bajcsy-Zsilinszky Endre Szabadság című lapjában közölte 2 költeményét. 1939-ben Püski Sándor - legelső kiadványaként - jelentette meg a Vád című Sinka-kötetet, mely több kiadást is megért. 1939-től 1944-ig ő tette közzé a költő minden kötetét. Az 1935-ben Barsi Dénessel és Szabó Pállal a Sebes-Körös partján, a komádi híd lábánál megalapított Kelet Népe című folyóiratban 1935 októberétől 1940 májusáig 29 verse jelent meg. Itt ért Sinka egyéni hangú, jelentős művésszé. Verseit emellett a szlovákiai Magyar írásban, majd a Válaszban, a Hídban, a Szabad Szóban, a Magyar Életben és a Magyar Útban közölték. Sinka István pályájának szakaszai a művei tükrében Kezdeti költészete: a Vád című kötetéig tudósítás a földalatti Biharból, a bandura17 mély zengésű dallamaira. Feltételezhetően első verse a Tizenhét szilfa alatt: „Itt Barmon, a Csikó tanyán, / tizenhét szilfa hajlatán /sír az esők vőlegénye”. Első kötete 1933-ból, a szeghalmi Református Péter András Reálgimnázium kiadásában a Himnuszok Kelet kapujában, Fülöp Károly ajánlásával: „Sinka István költészete... egyszerre bukkant 17 Lanthoz hasonló, húros hangszer.
