Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Az irodalmi hagyományok megőrzése és közkinccsé tétele - Irodalmi kaleidoszkóp orosházi színekkel
40 Az irodalmi hagyományok megőrzése és közkinccsé tétele kért, hogy olvassam el, és elmondta: szeretné, ha az írás könyv alakban megjelenhetne... Gondosan elolvastam a kéziratot, és azonnal láttam, hogy az forrásanyagot takar. Ugyanis az eddig megjelent paraszt-önéletírások kisebb fóldű parasztok írásai. Repka Jánosé pedig egy uradalmi cseléd őszinte visszaemlékezése. Hű tükre annak a sok megpróbáltatásnak, amely őt élete során érte... Munkájával be akarta mutatni a mai fiataloknak, az utókornak, milyen volt egy szegény ember élete. Hogy az ő életén keresztül lássák, mennyi nélkülözést, megaláztatást kellett eltűrni valakinek csak azért, mert szegény családban született...” Repka János 2009. június 7-től pihen a hajdan maga alakítgatta házától, féltve gondozott szőlejétől egy utcácskára az orosházi Felvégi temetőben. Kézirata a Békés Megyei Irodalmi Gyűjteménybe került. Születésének 100. évfordulóján előtte tisztelgő kiállítással nyílt meg a IV. Orosházi Honismereti Hét. Szepessy Sándorné Fejes Etelka 1911-ben született Békéssámsonon, később a vásárhelyi Pusztán nevelkedett. Orosházára került varróinasnak, majd bedolgozó lett. 1943-ban mestervizsgázott. Fiatalon kezdett verseket írogatni. A Kis Újság külső munkatársának választotta, de a lap 1953-as betiltása után a merész hangú cikkeiért majdnem börtönbe került. Szülei halála után férjhez ment, de az első és a második férjét is korán elveszítette. Tagja volt a rákóczite- lepi nőtanácsnak, majd 1973-tól a Békéscsabai Múzeum Baráti Körének. Életéről szóló írásra Csizmadia Imre első könyve ösztönözte. Részben az ő, részben Nagy Gyula tanácsára fejezte be munkáját, 1984 májusára. 242 gépelt oldalas kézirata a Békés Megyei Irodalmi Gyűjteményben található. Hosszú betegeskedés után 1989 tavaszán tette le végleg a tollat. A Gyopárhalmi temető lakója. Sin Lajos 1914-ben született Békéssámson-Gyulamezőn. A polgári iskolából műszaki pályára szeretett volna menni, de szülei nem tudták a taníttatásának terheit vállalni. A technika iránti rendkívüli érdeklődésétől indíttatva önmagát képezte. 1936-tól 1939-ig katona. 1943-ban megnősült. Tanyáján gazdálkodott 1960-ig, majd lakatosként helyezkedett el. Nyugdíjas korában végre több időt szakíthatott a rendkívül precíz visszaemlékezései bővítésére. Ahogyan a felolvasásokra összeállított rövid bemutatkozásában megfogalmazta: „Munkáimban a pontosságot és hitelességet elsőrangú követelménynek tartom”. Ez érzékelhető technikatörténeti írásaiból is. Miként a gőzekével való szántásról készült magánkiadású könyve, újságcikkei is rendkívül alaposak. Kiváló rádióamatőr, fotós. 2003-ban az úti élményeit adta nyomdába. Tíz esztendő múlva, március 17-én, három napnyi betegség után örökre elbúcsúzott szerető családjától. Az Alvégi temetőben nyugszik. Az V. Orosházi Honismereti Héten (2014) az Orosházi Református Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola kiállítással tisztelgett előtte 100. születésnapján. Ujj Istvánné Németh Julianna 1897-ben született Orosházán. Ősei Orosháza alapításakor jöttek ide Zombáról. 1918-ban került az Ujj családba, s egyben azok tanyai gazdaságába. 1919-ben adott életet leányának. Hamarosan házat építettek
