Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Diákkutatók munkáiból - Molnár Vivien: "Jaj, pártám, pártám!" Menyegzők, vőfélyrigmusok
Jaj pártám, pártám! - Menyegzők, vőfélyrigmusok 205 Gyalogos nászmenet Orosháza utcáin Hunyadváry József gyulai vőféllyel Fotó: Rosta Tibor. még hangosabb nevetés követ.”82 További válogatásomban arra törekedtem, hogy az engem pironkodásra késztető kurjantásokat mellőzzem. A lányos házhoz menet (Retkes Tamás válogatásából): Aranyalma gurulóba, most vagyunk az indulóba. / Három tepsi túrós lepény, a vőlegény derék legény. / Aki minket legyaláz, pokolba legyen kanász. / Ez az utca azért sáros, kutyát vágott a mészáros. / Az új ember olyan fürge, mint a vízbe fulladt ürge. / Három icce kendermag jaj, de apró legény vagy. ” Ugyancsak ebből a gyűjteményből néhány mulatozás közbeni kurjantás: Aki nem tud táncolni, menjen haza aludni! Öt meg öt csupán tíz, jobb a bor, mint a víz. Maros vize zavaros, ez a kislány takaros. Duna, Tisza, Dráva, Száva, büszke vagy te, mint a páva. Húzd rá cigány, a csillagát, ne sajnáljad senki talpát! A szakácsnő olyan bátor, nem fél ő a fakanáltól. Egy szem búza, két szem búza, ez a banda de jól húzza. Piros rózsa tulipán, szépen táncol ez a lány. Új a csizmám, most vették, Komáromban fejelték. Sárga szeggel kiverték, húzd rá cigány, hadd vássék! Ez a lábam, ez, ez, ez, jobban járja, mint emez. Három éjjel, három nap, nem elég a lábamnak. Fehér rózsa, tulipán, húzd a nótám, te cigány! A templomi esküvő után a mi vidékünkön szokás, hogy egy üveg bort és egy kulcsoskalácsot ad a vőfély a papnak. A templom ajtajában régen a menyasszony aprópénzt szórt szét, hogy szerencséje legyen az aprójószághoz. A gesztus továbbélését a bámészkodó gyerekek biztosan jó néven vennék. Mikor a templomból a lakodalmas házhoz/olvasókörhöz/vendéglőhöz ér a menet, a vőfély a menyasszony nevében beköszöntőt mond: „...Nyissák fel hát szüléink karjukat, / Fogadjanak be, mint tulajdon lányukat. / Kérem Istenemet, hogy hű és jó lehessek, / Hogy szeretetükből soha ki ne essek.” Rudinszki István: Enyém a szerencse, hogy vőfély lehettem című könyvében találtam kedvemre való verset a bor bejelentésére és köszöntésére: „Halljunk szót! Mikor Noé apánk isten parancsára / a vízözön elől futott a bárkába, / minden állatfajból, növényből egyet vitt, / hogy ne nélkülözzön a vész után semmit. / Azért legbölcsebben mégiscsak azt tette, / hogy a szőlőtőkét ki nem felejtette. / Figyelmezzen ezért a becses 82 Beck Zoltán: Lakodalom. Népszokások. In: Orosháza néprajza. Szerkesztette Nagy Gyula. Orosháza, 1965. 615.
