Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Diákkutatók munkáiból - Molnár Vivien: "Jaj, pártám, pártám!" Menyegzők, vőfélyrigmusok
206 Diákkutatók munkáiból kompánia, /szavamra hallgasson minden emberfia!/Ez itten gazdánknak utolsó liter bora, / ilyen cudar féreg ám a filoxeria. / Látom a sarokban a Pista komámat, / amint a szemében aggodalom támad. / Fél, hogy tán a borból nem ihat eleget, / torka is kiszárad, ha hiába eped. / Ne félj szegény Pista, tréfa a mondásom, / van még elég borunk, érdemes barátom. / Annyi a borunk, hogy jut neked elég, / s rajtad kívül bőven ihat minden vendég. / Rajta tehát urak, vígan koccintani, / nem fáradunk nektek elég bort hordani. / Húzd rá!" A vacsora közbeni köszöntők közül a leghangulatosabbnak a következőt érzem: „Ahol vígan vannak leányok, legények, / Ha szerét találom, én oda betérek. / Hiszen nem csoda, hogy a bort szeretem, / Szent Borbála napján pincében születtem. / Nagyapám kántor volt, apám kefekötő, / A jó bort csap alól itta mind a kettő. / Én is a Jóistentől csak azt kívánom, / Fulljak egy hordóba, az legyen a halálom. / Egy százakós nagy hordó borral legyen tele, / Ha vesztemet érzem, abba ülök bele. / Angyalok visznek a mennyekbe, mint dukál, / Szent Péter pedig a kapuban szalutál. / Mondja az Úrnak: Uram, ezt az embert vedd a kebledre, / Mert a vizet életében még a szájában sem tűrte. / De most már elég legyen ebből, / Nem akarok sokat hozni egy sütetből. / Akadozik nyelvem, nem áll rigmus felé, / Tudja a jó Isten, mi üthetett belé. / Szédül a fejem, forog velem az egész világ, / Mondjuk hát mindnyájan, hogy éljen az új pár!” Képszerű pohárköszöntő az ifjú párra. „Kedves vendégeink már csak annyi van hátra, / hogy ürítsük poharunk az ifiú házaspárra: / Minden földi gyönyört mértékkel szeretni, / Az élet tengerénjózanul evezni. / Látjátok barátim, fiatal házasok, / Sokkal nagyobb kincs ez, mint azt gondolnátok. / Ezért hát én néktek minden jót kívánok, / A bort egészséggel, sokáig igyátok. / Üresen ne álljon pincétekben hordó, / Színültig töltse meg mind az új és az ó.” Pohárköszöntők közül egy általános, mindenkire érvényeset is választottam: „Emelem poharam! De tudják-e, kire? / Nem találják ki, csak várjanak végire. / Látom a szép nőknek élő bokrétáját, / Szerelmes ifiaknak szívbéli rózsáját. / Makacs agglegények hallgatag reményét, / Boldog házasságok egy-két szeme fényét. / Látom házigazdánk jókedvű családját, /Se szép lakomának sok-sok jó barátját. / Azok, akik isznak vagy inni készülnek, / Mind azok is, akik a konyhában sütnek. / Szép lányok menyecskék, nézzetek most én rám, / No, most már mit tegyek? Szót kire köszöntsek? / A jó házigazda, ki ellát szívesen, / Élete párjával soká-soká éljen. / A bőség boldogság földi édenében, /Szép vendégkoszorú, minden szálad éljen. /Éljen a kőműves, az asztalos, az ács, / S mind, ki részes benne, hogy épült ez a ház. / Mert ha nem épül fel, most nem ülhetnénk benne, Nem lenne most vígság ily vidám színhelye. / Éljen az útbiztos, meg az útkaparó, / Aki jó kedvünket hosszan biztosító, / Ezt az utat ide olyannak csináltatta, / Hogy a násznép aztat könnyen megtalálja. / Éljen a bölcs tanács, mely nappal világít, / Az lészen az oka, hogy senki se tágít. / A naptárcsináló valamennyi éljen, / Hogy a mai napot mára tette éppen. / Éljen a pince is, a jó bornak telke, / Éljen a pincének nagyra becsült lelke. / Pince lelke a bor, s emberben a lélek, / A részeg emberben szépen összeférnek. / Éljen Noé apánk odafónn az égben, / Egy filoxérátlan hegyalja tövében. / Éljenek a torkok,
