Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Diákkutatók munkáiból - Molnár Vivien: "Jaj, pártám, pártám!" Menyegzők, vőfélyrigmusok
204 Diákkutatók munkáiból Még egy hangulatos hívogató az orosházi Thomay-Nyomdában megjelent Népszerű Alföldi Vőfélykönyvből: ,Jó napot adjon az Úristen! Először köszöntöm az Atya Istent, másodszor a Fiú Istent, harmadszor a Szentlélek Istent, negyedszer a háznak urát és asszonyát. N. N. vagyok,... küldöttje, ki kedden délután egy vagy két órára az apáczai Nagyboldog Asszony felszentelt templomába, onnan vissza térve egy pár pohár borra, egy pár tál ételre és a hozzá szóló mulatságra tisztelettel az egész családot meghívja. Dicsértessék a Jézus Krisztus!”81 idézetet választottam Retkes Tamás Nagy vőfélykönyvéből a legtöbb helyen sorra kerülő vőfélybemutatkozásra: „Világjáró vers. Szerencsés jó estét tisztelt jó uraim, /Se háznál összegyűlt becses asszonyaim. / Minden jót kívánok e szép ifjúságnak, / Kikben kedve telik jó házigazdának. / Jó házigazdánknak királyi hatalma, / Kinek e me- nyegzős ház a birodalma. /Kinevezett engem belügyminiszternek, /Remélem, ebbe önök is beleegyeznek. / Hogy e nehéz állást itten betölthessem, / Házunk vendégeit kielégíthessem, / Nemrég én egy nagy körutat tettem, / A világ négy táján mindent megfigyeltem. / Párizst hét nap, s éjjel szamárháton jártam, / Sötét Afrikában hét hétig tanyáztam. / Valamennyi négert nevéről ismertem, / Nekik a Szaharán paprikát ültettem. / Afrikából mentem Ausztráliába, / Ezen nehéz úttól fáj a lovam lába. / Boldog világ van ott, el sem hiszik talán, / Sült malacok mennek az emberek után. / Ha egy kutat ásnak, borral szalad tele, / Mézeskalácsból van a házak teteje. / Szalonnahidakkal kötik át a folyót, / És ami a legfőbb: nem fizetnek adót. / Hogy onnan eljöttem, épp egy mázsa voltam, / De én még hét tengert végigbarangoltam. / Nagy-nagy cethalakra és fókákra vadásztam, / Nem is csoda hát, hogy így lesoványodtam. / Amerikában megfordultam én kétszer, / Ázsiát bejártam / összevissza hétszer. / Voltam ebéden a kínai császárnál, / Ott aludtam el a feketekávénál. / Tehát mint láthatják, sokat tapasztaltam, /Én a politikát nem könyvből tanultam. /A vőfélykedéshez csak imígy-amúgy értek, / Ezért most önöktől bocsánatot kérek. / De ott kint, a konyhán egy kicsit szétnézek, / Nem-e a szakácsnők ottan csak henyélnek. / Ha rendben találtam én ottan a dolgot, / Visszajövök ide, s eljárunk egy táncot.” Az Orosháza néprajza című kötet támpontokkal szolgál a szertartás minden részletéhez: „A lakodalmas menetet a vőfély indítja harsogó szavával: „A várakozásnak nincsen semmi helye, / Mert eljött az esküvő ideje!” Int a zenészeknek, akik rázendítenek valami friss nótára, és ezzel a menet megindul. A búcsúztatás sí- rós-szomorú hangulatát most már feledtetik azok a kurjantások, melyek a délelőtt és az ebéd közben fölhajtott poharak eredményeként itt is, ott is fölhangzanak, előbb csak szelíd, később egyre elszabadultabb formában: Arany bárány, arany kos, / Esküvőre megyünk most! Derülőre - borulóra, / Mostan vagyunk indulóba! Aki kiáll a kapuba, / Nem jön a lakodalomba!... Minden kurjantást hangos ujjujuju kiáltás és 81 Népszerű Alföldi Vőfélykönyv. Thomay-Nyomda. Orosháza. Évszám nélkül (Az 1930-as évekből.) 1.
