Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Diákkutatók munkáiból - Molnár Vivien: "Jaj, pártám, pártám!" Menyegzők, vőfélyrigmusok
Jaj pártám, pártám! - Menyegzők, vőfélyrigmusok 201 „Farmosi Károly vagyok, Hajdú-Bihar megyében születtem 1925. december 13-án, Luca napján, Nagyrábén. A 88. évemben járok. Nagyrábén kezdtem a vő- félységet, még legénykoromban. Az édesapám is az volt. Az ő vőfélykönyvéből tanultam. A mi időnkben is ugyanazok voltak a szokások. Én is azokat a verseket mondtam. Nagyon szerettem ezt a hivatást, nagyon. Én csináltam legtovább a falunkban, abban az időben. Volt, mikor száz házat hívtam egy nap alatt. Nem meghívóval, hanem minden házhoz be kellett menni. De nem kellett mindenütt elmondani mindent, mert ösmertek nagyon. Mondták:- Károly bácsi, tudjuk. Hány órakor lesz az esküvő, milyen nap? Most is tudom a verseket. A lány búcsújához: „Mielőtt elviszem e ház virágszálát, / Hadd mondjam neki az ő húcsúzását. / Búcsúznak szavaim, könnyeznek szemeim, / Megválók tőletek, édes jó szüleim.” A vőlegény szavai: „Kedves apám, anyám, szívetek kesereg, / midőn lányotokat elviszem tőletek. / Gyönyörűsége háznak ő vala, / Kivált, mióta a virág kinyíla. / így jár a kertész is, ha virágot plántálja, / A virág kinyílik, azután másé lesz. / így jár az anya is, / Más kezére kerül az ő tulajdona... / Nyugodjon meg hát szívetek, lelketek, / Mert ő már az enyém, elviszem tőletek. / Szívemből kívánom.” Volt kendőm, meg szalagom, amit a mellemre tűztek. Meg egy görbebot, s egy kulacs a kezembe. A kulacsra egy kalács, az ment a papnak. Templomhoz, a paphoz is kísértem, de ott nem kellett beszélnem. A tanácsházára, akkor községházához is mentünk. Onnan aztán a házhoz, ahová mindig szembe kellett menni. Az volt a szokás. Akkoriban mindig gyalog mentünk. Szép volt. Még az is, hogy a leányt elszöktették, elragadta a vőlegény. Szerdán meg szombaton volt a lakodalom. Volt, hogy megkezdődött szerdán, egy órára volt a vendég ebédre híva és még másnap délután is mulattak. Rengeteg meghívottal, arra gyűjtöttek éveken keresztül. Én egyedül voltam, nem kellett segítség. Minden fogást felvezettem: „Istennek nevében most megérkeztem, / Tudom, azt mondják, hogy jót cselekedtem. / Itt a jó csigaleves, uraim, elhiggyék, / A legjobb étvágyat kívánom, hogy egyék.” Farmosi Károly 2012 januárjában. Fotó: Molnár Vivien.
