Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Diákkutatók munkáiból - Molnár Vivien: "Jaj, pártám, pártám!" Menyegzők, vőfélyrigmusok
202 Diákkutatók munkáiból Utána jött a paprikás, a birkapaprikás: „Ismét megéheztem Uraim, sokára, / De merem mondani, nem jártam hiába. / Olyan jó ételt hoztam valójában. / Mely legelső az ételek sorában./ Ezért az eledelért nagyon megszenvedtem, / Mert egy szilaj kossal két nap verekedtem. / Kicsiben múlt, hogy fogam ott nem hagytam. / Tessék, násznagy uram, kóstolja meg, erre vizet inni a magyarnak nagy vétek.” Sült tyúk előtt: „Istennek nevében most is megérkeztem, / Hozom a lakomát, a tyúk vacsorát, / hozom a szúnyog oldalbordát, / lepkének keresztcsontját, / fiatal legénynek fülét és máját. / Ezért az ebédért megint megszenvedtünk nagyon, / Mert egy megdühödt tyúkot hatan vertünk agyon.” A tyúk után hozták a süteményeket. Mikor mindenki eltelt, a muzsikások az embereket kikísérték. Nálunk Hagymásiék voltak a legjobb zenészek. A nagybátyám is abban a bandában volt. Amikor az én lakodalmam volt, nem vettek el tőlem egy fillért sem. Azért, mert előtte én szolgáltam őket. Na, azok nagyon jó hangulatot tudtak csinálni. Volt, aki felment az asztalra táncolni. Megesett, hogy hazamentem az egyik lakodalomból, átöltöztem és mentem hívogatni a másikba. Persze előfordult egy olyan is, ami előtt azt mondták: ilyen lakodalom nem volt még. Én meg végül 12 órakor elmondtam a mondókámat, aztán otthagytam őket, mert nem bírtam, hogy engem is mindig dirigáltak. A vendégek is elszállingóztak. Amúgy én végig talpon voltam. A feleségemnek, aki mindig ott volt velem, mondtam, hogy addig ki ne gyere, míg engem a zenészek ki nem kísérnek. Én nem pénzért vállaltam. Senkinél sem. Jó ismerősök, barátok vőfélyei voltam, hogy vettem volna el pénzt tőlük. Máig is csinálnám, de már megöregedtem. Persze azért még egy napos lakodalmat megcsinálnék.” Károly bácsit hallgatva, a vőfélykedéshez kapcsolódó anyagokban böngészve nem bizonytalanodtam el, de tudom: hatalmas kihívás számomra a magam szabta feladat: e különleges hivatásra készülni, a legtöbb ember életének legszebb napját tökéletessé varázsolni. Vőfélyrigmusok A vőfélyek „fegyvertárának” leglényegesebb eleme a szó. A figyelem felkeltéséhez, fenntartásához, a szórakoztatáshoz könnyen értelmezhető, érzelmekre ható formulákat hívnak segítségül. A Magyar Néprajzi Lexikon a vőfélyvers, vőfélymondóka, vőfélyrigmus címszavak alatt a következőket jegyzi: „a népi vers alkalmi válfaja, a lakodalom szertartásmestere által elszavalt, az ünnepségsorozat fontosabb mozzanataihoz kapcsolódó, kötött formájú alkalmi szöveg”. A Wikipédián olvashatjuk: „A vőfélyversek szerzői korábban az iskolamesterek, diákok, utóbb falusi néptanítók, kántorok és népi verselők, vőfélykedő parasztok voltak. Szövegeik írásbeliség híján szóhagyományban éltek és maradtak fenn; az ilyenek formailag a legcsiszoltabbak, tartalmilag a legnépiesebbek; különösen régi hagyományú
