Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Diákkutatók munkáiból - Molnár Vivien: "Jaj, pártám, pártám!" Menyegzők, vőfélyrigmusok
Jaj pártám, pártám! - Menyegzők, vőfélyrigmusok 195 egymást, elkezdődik a menyasszony búcsúztató. A menyasszony elrejtésével a magyar népmesékben is találkozunk. Mindez a kiadással, a menyasszonyi ház szinte ostrommal való bevételével azt a kort idézi, amikor a nőrablás mindennapos volt. Ma már egyre kevésbé találkozni a jelenettel, amikor a templomban a vőfély néhány fületlen gombot vagy aprópénzt igyekszik a menyasszony markába csúsztatni, ám az nem fogadja el, mondván, nem pénzért, nem is ajándékért akarja az életét a vőlegényéhez kötni. Gyakrabban fordul elő, hogy a templomban az egyházi szertartás alatt a menyasszony igyekszik a vőlegény lábára lépni, hogy ezzel jövőbeni uralmát biztosítsa. A vőfély megköszöni a papnak az összeadást, és egy üveg bort, kalácsot, szőttest nyújt át. A két násznép még mindig nem keveredve kivonul a templomból. Nótaszóval indulnak a vőlegényes házhoz, ilyenkor másik úton mennek, mint amelyiken jöttek. Ha kocsival közlekednek, az érkező asszonyka a jármű mellé tett székre lép először. Mielőtt belépnének a házba, azt háromszor megkerülik. Ezt azzal magyarázzák, hogy a menyasszony ne tudjon hazamenni, nézzen szét, szokjon meg. A kaput a vőfélyek és násznagyok élcelődése után nyitják ki. Az iijú férj átemeli a küszöbön, hogy becsapja a gonosz szellemeket: elhitetvén: csak egy személy érkezett. Lakodalom A házassági szertartáshoz kapcsolódó mulatozás nem mai és nem magyar sajátosság. „A házasság nemcsak a legfontosabb, hanem a legszebb s legmagasztosabb szertartás is az ember életében. Még a legvadabb népeknél is bizonyos ünnepélyességgel ülik meg s ha körültekintünk bárhol a világon, azt látjuk, hogy a házasságot mindenütt széppé s az ißu pár előtt örökre emlékezetessé akarják tenni. Ősapáink oly vigaszsággal ülték meg a lakodalmakat, hogy a krónika megemlékezik oly lakodalmakról, melyek teljes egy évig tartottak, úgy hogy a násznép a keresztelőt is ott érte a lakodalmas háznál. Ez persze már nem fordul elő mai nap, hanem azért mindenki igyekszik lakodalmak alkalmával kitenni magáért s ugyancsak megszólnák azt, aki ilyen alkalommal fogához vemé a garast. Ahol jó bor, szép leány és jó czigány van, ott a jó kedv nem igen szokott hiányozni.”72 A lakodalomról s közvetlen előzményeiről a Magyar néprajz jegyzi: „a lakodalmat s még előbb a leánykérést valósággal színjátékszerű szokásnak kell felfognunk. E színjáték rendezője és konferálója a hagyomány szellemében az első vőfély, aki tréfás és komoly versezeteivel megnevetteti és megríkatja a hallgatóságot, s ötleteivel a commedia delVarte módjára emlékeztetőén rögtönzi a helyzetre szabott tréfákat a századok óta adott keretben... elsőrendű szervező, aki elhárítja a nehézségeket, veszekedéseket, tudja a lakodalom 72 Alföldi Vőfély-könyv. A magyar népszokásokhoz és a polgári házassághoz alkalmazva és újonnan szerkesztve. Bálint Lajos kiadása. Budapest, évszám nélkül (feltételezhetően a XIX. század utolsó esztendeiből) 2.
