Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Diákkutatók munkáiból - Hajdu Viktor: "Hármat tízért, hatot húszért..." Fillérecskék az orosházi hetipiacról
„Hármat tízért, hatot húszért...” - Fillérecskék az orosházi hetipiacról 179 a búza — mondta egy másik úr. — Ami búzánk? ...Egész Európában a legkiválóbb s a legkeresettebb cikk. Az orosházi búza a legfinomabb s legértékesebb lisztet adja. — Mióta a Bánátot lekapcsolták, azóta ez a legjobb márka. Néztem az urakat. Mindannyian komoly, derék, nyugodt emberek. — És az ember! — mondta egy harmadik úr. — Az orosházi nép!” A föld termette gabona mellett egyre nőtt a jelentősége a baromfitenyésztésnek is. A jószág értékesítésére erősebb kereskedelem szükségeltetett. „Az orosházi baromfipiachoz tartozott az igen jelentős maglóliba- (soványliba) és magliba- (tenyésztésre hagyott liba) piac. Legelőször az Orosházi Újság 1895. évi egyik számában szerzünk róla tudomást, eszerint „A libapiacot a Virasztó Istvánné háza mellól a birkapiacra tették át”. Feltételezhető, hogy tágasabb helyre, a birkapiacra való áthelyezése a forgalom növekedésével függött össze. Ez a piactér a vásárhelyi kövesút mellett, a Tó utca és a temető között terült el. („Libapiac tér” hivatalosan még most is az utcanevek között szerepel.) Később, 1930-tól 1949-ig a mai Mezőgazdasági Szakközépiskola helyén tartották a piacot. Majd ismét újabb helyre, a Szentesi út jobb oldalán az első bérház és az akkori mázsaház (ma Gyopár eszpresszó) közé helyezték el. 1962 óta nagyállatok piacterével ez is átkerült a Csorvási út mellé, az új vásártérre... Tolipiac. A baromfipiac mellett jelentős volt Orosházán még a tolipiac is, amelynek alapját a nagy számban tartott liba és kacsa adta. Ezeket az állatokat nemcsak a húsáért tartották, de számításba vették a két- vagy háromszori tépés hozamát is. Bár a libatoll egy részét a családok főleg a fólnövekedő lányok részére visszatartották, még így is jutott belőle bőven a piacra. A szegényebb ember a piacon adta el a tollat, míg a tehetősebbek otthon bocsátották áruba, mert a toll piacra szállítását rangon alulinak tartották."55 A piaci napnak sajátos jelentősége volt, aminek alárendelték a többi munkát. „A családok pénzjövedelme a piacozástól függött. Mindent a piacozáson keresztül értékesítettek. A szükségleteiket pedig a piacozás alkalmával szerezték be. A pusztai emberek szerettek piacra járni, a piacolás kis vasárnapnak számított. Sok esetben a fiataloknak még a találkájuk is ott volt. A tejtermékek előkészítése a piacra egy hétig tartott... A tojásgyűjtés és a baromfiak piacra készítése már könnyebb dolog. A tojást mindennap összeszedték, de nem mindenki mosta meg, csak meg- törölgették, mert a mosatlan tojás nem romlik el olyan hamar. Puttonyba rakták. A csirkék összefogása már körülményesebb volt. A piac előtti napon az eladnivaló csirkéket összegyűjtötték egy ólba, mert azok legtöbbször széjjelháltak... Hogy miből mennyit vittek be a piacra, az a gazdaság erejétől s nem a föld nagyságától függött. Pap Lukács János Sóstó-parti tanyájából tavasszal ment be a legtöbb portéka Orosházára. Tojásból kéthetenként sokszor 800 darabot vittek be. Minden hónapban 8—10 pár csirkét is piacra dobtak. Ősszel egy hónapig minden piacra 10—15 pár is jutott. Nyáron kétszer-háromszor 6—7 pár kacsát vittek. Libát ősszel 55 Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és baromfikonzerv-gyártás története Orosházán. In: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei, 12. Szerkesztette: Szabó Ferenc. Békéscsaba, 1987. 72.
