Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Diákkutatók munkáiból - Hajdu Viktor: "Hármat tízért, hatot húszért..." Fillérecskék az orosházi hetipiacról
178 Diákkutatók munkáiból Az orosházi gabonapiacon. Fotó a Szántó Kovács Dinnyepiac Orosházán. Fotó a Szántó Múzeum Gyűjteményéből. Kovács Múzeum Gyűjteményéből. megrajzoló Nagy Gyula anyagai megálljt parancsolnak a feledésnek. Az általa írott, szerkesztett könyvekben apró részletességgel ismerhetjük eleink ünnepeit, hétköznapjait: „Állataikat, terményeiket a piacon adták el. Kora hajnalban készítették az árut: a férfinépség az eladásra kerülő lábasjószágot alaposan megpucolta, jól megetette és megitatta... A gazdaasszony felkelés után nyomban összeszedte a baromfiakat. A tojással teli kast, tejfólösfazekat, a túrósgarabót a kocsiba, vagy a tetejére tette, attól függően, hogy milyen volt a teher. A lábasjószágot a kocsi után kötötték... A tanyában maradtak végezték el a jószág és a tanya körüli munkát... A piacra a gazda és a gazdaasszony ment be. Csaknem mindig együtt mentek, már csak azért is, mert különböző árut vittek be, és a piac különböző részein kellett árulni. A gyerekeket ritkán vitték a piacra, legtöbbször akkor, ha ruhát, csizmát vásároltak neki... Ha az áru elkelt és még ebéd előtt volt idejük, akkor bevásároltak, de ha nem, akkor kora délután... Kifelé már nem volt végtelenek tűnő kocsisor, mert nem egyszerre indultak haza... A piaci napot kisvasámapnak keresztelték el, mert aznap külső munkát nem végeztek.”™ Mondhatnók, az itt élők elfogultsággal vádolhatok méltatásaikban is. Ám büszkék lehetünk arra, hogy Móricz Zsigmond is szól a település fejlődésének zálogáról. Hét pásztortűz ég főcímmel riportsorozatot közölt dél-alföldi körútjáról. Az orosházi látogatást idézi a Föld, búza, ember című írása a Magyarország 1927. február 15-i számában: „Mi nevezetessége van ennek a városnak? — kérdeztem Orosházán az urakat. Hallgattak. Összenéztek, körülnéztek, mintha most akarnák ők is felfedezni a város ország- raszóló nevezetességét. - A föld - mondta valaki. Megütött ez a szó s meghatott. Nagyon bölcsnek s nagyon szépnek találtam a szót. Mindnyájan megelevenedtek. Igen bizony, az orosházi föld. Ez az ország legjobb földje. Olyan kövér televény, hogy talán a világon sincs ilyen. — Szép. Boldogok voltak, hogy az idegen meg van nyugodva s meg van elégedve. — És 54 54 Nagy Gyula: A piaci nap munkabeosztása. In: Nagy Gyula: Parasztélet a Vásárhelyi-pusztán. Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975.186-187.
