Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Életművek idézése - "A lélek, csak az segít tovább..." 175 éve született Győry Vilos
138 Életművek idézése engedékenyebb ügyvéde válna. Édesapja közben Hódmezővásárhelyen magánle- ánynöveldét szándékozott állítani, ám ezzel mindössze anyagi helyzetüket tette még bizonytalanabbá. Gyulára kénytelenedtek, ahol a megyei ispotály (kórház) menhely épületében laktak. Nem bizonyos, hogy ott-e, ahol az agg koldusokat helyezte el a város. Ekkortájékon a fia magyar, német, francia és olasz nyelv tanításával igyekezett segíteni szüleit. 1856-tól a pesti, akkor még közös protestáns hittudományi főiskola hallgatója - többek között - Székács József és Ballagi Mór (ki 1849 és ’51 között Szarvason tanított) keze alatt. Berlinben Konkoly Thege Miklós későbbi csillagász, meteorológus mentoraként töltött egy évet. Nemcsak Németországban tett körutat, de Párizsba is ellátogatott. Szász szerint ekkor „s később [sajátította el] az európai nyűgöt ösz- szes irodalmi nyelveit (a korábbiak mellé az angolt, a spanyolt, a svédet), megannyi kulcsot szerezve ez irodalmak dúsgazdag kincsestáraihoz”.12 Itt érte Székács József bányakerületi superintendens meghívó levele: foglalná el mellette Pesten a segédlelkészi állást. Ennek nyomán avathatták 1861. szeptember 2-án a 23 esztendős Győryt segédlelkésznek, mely hivatalt egy esztendeig végezte. Mikolay István, településünk idős lelkésze helyére hamarosan azzal ajánlotta Székács, hogy „erélyes, rendtartó lelkipásztor, a templom- és az iskolaépítkezések fáradhatatlan vezetője.” Ezért kerülhetett 24 évesen, 1862 októberében Magyarország egyik legnépesebb evangélikus egyházközsége, Orosháza szolgálatába. A próbaszónoklaton a legtökéletesebb ajándékról: Isten igéjéről beszélt. Az októberi beiktatás roppant fénnyel ment végbe. Nemcsak azért, mert kettős fáklyásmenettel s bandériummal köszöntötték eleink, de azért is, mert Székács Józsefet hívták meg beiktatóul, s jelen volt a bányai kerület felügyelője: báró Podmaniczky Frigyes. Mindezt ekképp festette olvasói elé az Egyházi és iskolai lap25: „Vasárnap reggel, vagyis a beiktatás napján, a közel és távolról összegyűlt hívek nagy serege töltötte meg a templomot. Székács, az ezüsthajú főpásztor, méltóságteljes alakja az oltár elé lépett. Vele szemközt állt a beiktatandó, fekete göndörhajú ifjú pap szerény alakja. Síri csendben nyíltak meg a főpásztor ajkai. És az alkalom érdekes volta úgy, mint a szónoklat remekségének hatalma úgy hatott lelkeinkre, mintha valami felsőbb erőnek nyilvánulása. Meg voltunk hatva mindnyájan az által, a mit az oltár elől az „ország papjától” és az által, a mit a szószékről Orosháza új papjától hallottunk. Midőn a déli harang kongása közt templomunkat elhagyók, két érzésben nyilván mindnyájan találkozánk: egyik, hogy az így felavatott papnak nem lehet Isten emberévé nem lennie, - másik, hogy az így felszentelt papnak nem lehet az emlékezetből kihalnia.” 25 Egyházi és iskolai lap, 1862. év 1376. oldal.
