Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Életművek idézése - Paraszti önéletírók az orosházi észjárásról
130 Életművek idézése de az akkor uralkodó társadalmi tagozódás ezt nem tette lehetővé... Általában itt is úgy volt, mint a katonaságnál. A barátság kialakulását erősen befolyásolta a rendfokozat”- vetette papírra Györgyi Lajos. Virágzó, szétzilálódó gazdaságban egyaránt akadtak azonos próbatételek: „A parasztember életét az időjárás különösen befolyásolta. Amilyen szép tud lenni ez az élet kellemes időben, ugyanolyan nyomasztó, ha akkor is fúj a szél, vagy esik az eső, amikor arra semmi szükség nincs, sőt emberre, állatra, növényzetre káros... a tanyaudvaron úgy védekeztünk a mély sár ellen, hogy széles szalmajárdát készítettünk és ha elsárosodott, újabb hulladékszalmát rá... ezt tavasszal ki- hordtuk a szántóföldre és szétteregetés után leszántottuk... Az átvizesedett kapcáinkat éjjel az istállóban az alattunk levő lópokróc alá a szalmára tettük, és éjjel a testünk melegétől, meg főleg az alattunk levő száraz szalmától úgy félszárazra száradt. Másnap folytatódott minden elölről.” Az egyre gyötrelmesebb helyzet kilátástalan próbákra indította az embereket. Csarejs Jánosné tollából olvashatjuk: „Ősszel, mikor búzát vetettünk, apám kitalálta, hogy futva vessük a búzát. Azt mondta, úgy kevesebb vetőmag fogy el. Hiába magyaráztam neki, hogy nem igaz az, ne higgye azt, de ő csak mondta, hogy üssed a lovat, ahogy bírod. Hát én ütöttem és futottunk. De mikorra végére értünk a vetésnek, én ráborultam a kerítésre és a fáradtságtól zokogtam.” A politikát addig úri huncutságnak tartó parasztok reménytelenségükben odáig jutottak, hogy lassan már attól is változást vártak: „emlékszem, hogy volt olyan választás a nagyszénási Újpusztai-körben, amikor a csendőrök a négy sarokra álltak, és azt kérdezték, hogy kire akarunk szavazni. Ekkor Dénes volt a munkáspárti képviselő, Egán meg az úri párté. Még Tarajon laktunk, az apámék csoportosan mentek szavazni... a csendőrök azt kérdezték, hogy kire akarnak szavazni. Hát Dénesre, mondták. Ekkor elkísérték őket Geiszt nagy istállójába, és bezárták őket. Este, mikorra lezárták a szavazatokat, kiengedték őket. A következő választáson lófogatok járták a dűlőket, az uraság fogata, a Geiszté, a Wolfinge- ré, és szállították a szavazókat a szavazóhelyiséghez” - emlékezik Repka János. A zsidóüldözés intézkedései a parasztság önérzetébe is belegázoltak: „Tudtunkra adták, hogy annak bizonyítására, hogy nem vagyunk zsidók s még vé- letlenségből sem csörgedez ereinkben zsidó vér - két héten belül szerezzük be a saját és feleségünk születési, a kettőnk házassági anyakönyvi kivonatát (katonaügyben bélyegmentes). Ezeken kívül apánk, anyánk, apósunk, anyósunk születési és azoknak házassági anyakönyvi kivonatát is. Ennél tökéletlenebb rendelkezés még nem történt azóta, hogy Mózest a fáraó lánya megtalálta a gyékénykosárban” - háborgott Csizmadia Imre. A férfiak visszaemlékezésének jelentős része a II. háborús, és a katonai élmény. Ám a kiképzés keménysége korántsem riasztotta őket úgy, mint
