Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Életművek idézése - Paraszti önéletírók az orosházi észjárásról
Paraszti önéletírók az orosházi észjárásról 129 Nagy Gyula felvétele a Szántó Kovács Múzeum fotótárából. Nagy Gyula felvétele a Szántó Kovács Múzeum fotótárából. nehezen lábolt. S mindezek tetejében a hatalom újabb és újabb intézkedései is próbára tették a tanyán élők alkalmazkodó képességét. Csizmadia Imre írta: „Az 1930-as évnek két nagy újdonsága volt a parasztember számára. Az egyik a boletta vagy gabonajegy volt, a másik a kocsitábla. Mindkettőt nagy istencsapásának tartotta a legtöbb parasztember. Állítólag a bolettát azért találták föl, hogy segítsenek rajtunk, hogy a világválságban is megmaradjon a búza ára. A parasztember meg úgy fogta föl, hogy a boletta előtt megkapta a búzájáért a 18 pengőt hiánytalanul, a boletta megjelenésével meg csak 12-t tehetett zsebbe, 6 pengő helyett bolettát kapott, amivel csak az adót lehetett fizetni. Emiatt sok átok szállt fel az egek urához, pedig a bolettát a földi urak találták ki... A másik (még nagyobb) istenverés a kocsitábla volt. Ha a parasztember bement a faluba, vagy a városba, akármerre ment, mindenfelől neveket olvashatott különböző cégtáblákról... de az övét nem tudta meg sem az iparos, sem a kereskedő. És most, mint derült égből a villám, átkozott, rafanérozott pesti agyvelők kitalálták a kicégéreztetést csak azért, hogy a parasztember is csak olyan csoszter legyen, mint a micisapkás falusi, városi többi csoszter. Volt olyan, aki már három kocsitáblát is vehetett volna abból a pénzből, amit kocsitábla hiánya miatt befizetett, mint büntetést.” Az 1930-as évekre Békésben a legmagasabb a tanyán élők száma: ők voltak a biztosítékai, hogy tele legyen az ország éléskamrája. A jó minőségű termények, állatok messze földre eljutottak: „Parasztember szemével nézve imponálóan szépek voltak ezek a kiállítások Budapesten... A kis- és nagybirtok állatai nagyon jól megfértek együtt egy istállóban, de a tulajdonosaik nemigen találkoztak és főleg nemigen beszélgettek egymással. Közös téma ugyan lett volna,
