Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Az irodalmi hagyományok megőrzése és közkinccsé tétele - Irodalmi kaleidoszkóp orosházi színekkel
Irodalmi kaleidoszkóp orosházi színekkel 11 nem lehet efféle irodalmi mérleg sajátja, legfeljebb az egyéni narráció játéka. Melyre azonban ez úton is kérjük a kegyes Olvasót. Együttműködése iránti hálánkból próbálkozásunk elé vett jogos mentegetőzés helyett derüljünk a következő - talán nem is példa nélküli - orosházi megoldáson: „A Szépmíves Céh évkönyve részére szedtük össze ezeket az adatokat, de hézagpótló munkát vélünk vele végezni. Orosházának ugyanis nincs statisztikai hivatala, ezért sokszor csak nagy akadályok leküzdésével lehet egy-egy a gazdasági élet, az irodalom vagy a közigazgatás részére nélkülözhetetlen számot megszerezni. Mert bár nem kétséges, hogy ezek a számok a mi gyűjtésünk nélkül is megvannak valahol, de tapasztaltuk, hogy sokszor maga az adatgyűjtő sem tudja hol. Évekkel ezelőtt e sorok írója tanulmányt szerkesztett ezzel a címmel: Orosháza város. Közben kutatta a község szociális összetételét s a bizonyításhoz szüksége lett volna néhány számra. Felkereste hát falunk egyik pennáját. Szívesen uram - volt a válasz. - Nézze csak jól körül azt az ajtófélfát, mert ott kell annak a számnak lenni. Öt évvel ezelőtt már kérdezte valaki, s akkor oda írtam. Nem volt ott, mert arról meg elfeledkezett a penna, hogy négy évvel ezelőtt elvitték az ajtót félfástól, s statisztikástól befalazták az új tűzoltólaktanyába.” (Mindez megjelent az Orosházi Szépmíves Céh 1937-es Évkönyvében, melyet Szabó Pál szerkesztett.) Összefoglalónak semmiképp nem mondható, csupán csak néhány színt és hangulatot felvillantó anyagunkból nemcsak a főként maguk gyönyörére ver- selgető Várally Lenkék, novelláikkal a vacsoratársaságban sikert arató Ravasz Györgyök, a fel-felbukkanó verseskötetei helyett inkább hivatali melléfogásuk miatt elhíresült Eördögh Lajosok maradtak ki. E helyütt mindössze szűkebb pátriánk kollektív tudatának rövidebb-hosszabb időre lendületet adók sorjázhatnak, további kutatásokra ösztönözve. Élükön Czetter Sámuel (Felpéc, 1765. június 12. - ? 1829 után), aki maga nem tollforgató. Korának külhonban is híres rézmetszőjeként, grafikusaként azonban számos közéleti személyiségről, közöttük irodalmi nagyságról készített portrét. Koszorús Oszkár helytörténész szerint katonai viseletképei, térképei, könyv- és folyóirat-illusztrációi tették igazán ismertté. A kis Czetter édesanyjával két és fél éves gyermekként került településünkre. Nevelőapjának, Horváth Andrásnak, a város első evangélikus lelkészének köszönhetően neves iskolákba járhatott. Névváltoztatásához Kazinczy javasolta az „Orosházi” jelzőt. Ahogyan ezt a nyelvújítás vezéralakjához, Cserey Farkashoz 1807. június 29-én írott levele tanúsítja: „Melly szerencsétlenség, hogy ezt nem Simonnak és nem Enyedi- nek, Szent Miklósinak, vagy valami illyen formának hívják! így kik Magyarnak ismernék. De annak ösmeri-e, a ki nem tudja... Éppen ez a baj Czetterrel, kit arra kértem, hogy a Czetter nevet rúgja el magáról, s nevezze magát Orosházinak”. Jó kapcsolatot ápolt Csokonai Vitéz Mihállyal is. Elek László a Békés megye
