Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Az irodalmi hagyományok megőrzése és közkinccsé tétele - Irodalmi kaleidoszkóp orosházi színekkel
12 Az irodalmi hagyományok megőrzése és közkinccsé tétele irodalmáról írott összefoglalója1 első kötetében forrásértékű tanulmányt szentel megyénk első, nemzetközi mércével mérhető, kiváló képességű grafikusának. Táncsics Mihály (Ácsteszér, 1799. április 21. - Budapest, 1884. június 28.) a márciusi forradalom hőse, a jobbágyi szabadság harcosa, ’48-ban az orosháziak támogatója. A hajdani takácslegény 1869-ben, az orosházi kerület választóihoz intézett s az Arany Trombitában leközölt politikai hitvallásában fogalmazta meg: „a mezőgazdaságot és a kézműipart úgy tekintem, mint amelynek emelkedésétől függ hazánk szebb jövője, felvirágzása”. 103 orosházi írta alá az 1868. október 4-én kelt levelet, melyben a következőképpen indokolják felkérését: „mi a 67-es alkotmánnyal nem vagyunk megelégedve. Azon kell tehát lennünk, hogy a feladott jogainkból annyit, a menynyit lehetséges, visszavívjunk. Ebből folyólag oly képviselőre van szükségünk - nekünk úgy, mint minden választó kerületnek - ki a nép érdekeit szívén viseli; aki képes is, akarattal is bír, a törvény korlátái között odaműködni, hogy a 67-es építmény, mint amely a nemzetet végromlással fenyegeti, leromboltassék; a honvédség a haza érdekében szerveztessék; az adó leszállíttassék, a megyei, községi rendszer, nemkülönben a nemzetiségi kérdés, az állami egység szilárdítása tekintetéből oldassék meg: szóval úgy működjék, hogy a hazán belül békét, jólétet, kívül méltóságot és tekintélyt biztosítson. Mi önben találjuk fel mindazon kellékeket, melyek ide szükségesek”. A jobbágyból lett tanítót 1869. március 17-én Orosháza képviselőjévé választották. 1870-es kőrútján 11 megyénkbeli településen fejtette ki eszméit. Az 1869-72-es országgyűlésen interpellált a választójog kiterjesztése, az egyház és az állam szétválasztása, a zsellérek földhöz juttatása érdekében. Nevelési elveiben barátjához, Vajda Péterhez hasonlóan a tankötelezettség kiszélesítését hangsúlyozta. A Sissányi Férni által tervezett nevelőiskolának készített értekezésében vallotta: „Az életben a legnagyobb fontosságú három eszme: a nevelés, a vallás, az állam.” Az őt szeretettel és hálával körülvevő orosháziak 1903-ban utcát, 1948-ban gimnáziumukat nevezték el róla. Székács József (Orosháza, 1809. február 2. - Budapest, 1876. augusztus 1.). A nemcsak lokálpatrióták előtt ismert majdani evangélikus püspök a népiskola négy osztályát Orosházán végezte Gráf József, majd Raksányi Gellért keze alatt. 1819 őszén Tótkomlósra ment „tót nyelvet” tanulni. Szigethy János helyi lelkész igyekezett rávenni apját arra, hogy taníttassa a jóeszű gyermeket. Ezen szorgalmazásra került 1820-ban az 1802-ben megnyitott herényi gimnáziumba, majd Sopronba. További életének is irányt szabott, hogy 1826-ban a Nemes Magyar Társaságjúniusi örömünnepén elszavalhatta „Az árva” című versét. A Vörösmarty 1 Elek László: Művelődés, irodalom Békés megyében I. A XVI. századtól a XIX. század derekáig. A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985. Elek László: Művelődés, irodalom Békés megyében II. A XIX. század derekától az 1880-as évekig. A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988.
