Ogrincs Pálné - Lovászi József: A csabai posta 225 éve - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 1. (Békéscsaba, 2013)
Személyes emlékek - Tokaji László visszaemlékezése
A csabai posta 225 éve Tokaji László visszaemlékezése 48 1970. január 27-e emlékezetes dátum számomra; ekkor, alig tizenhat évesen kerültem (nem tagadom, de akkor másképp nem is lehetett) protekcióval a békéscsabai 1-es számú postahivatalba ......mintegy húsz évet az utcán töltöttem; a kezdeti években csaknem az egész várost b ebicikliztem... Máig örömmel gondolok vissza ezen időszakra, e körzet intézményeire, lakosaira; persze számtalan élményem van/volt; utóbbiból következik egy csokorra való... Igyekeztem minél hamarabb elkezdeni a kézbesítést, különösen őszi-téli hónapokban. A Hunyadi téren laktak a Kvasz-nővérek; a két idős, magára maradt hetven-nyolevan éves hölgy naponta várta hozzájuk való érkezésem, ugyanis addig nem tudtak melegedni... Oda- érkezésemkor (nyakamban a kézbesítőtáskával) rögvest a fásszínbe siettem: szenet törtem, fát vágtam, három-négy kuka tüzelőanyagot vittem be nap mint nap a konyhájukba, szobájukba; ,.fizetségem ” egy forint volt; ezt mindig otthagytam az asztalukon... A körzetemben volt a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. Neves személyek fordultak meg itt, köztük több, országosan is ismert személyiség. Kézbesítőként nap mint nap megfordultam a TIT-nél; így teázhattam együtt például - a titkári teendőket ellátó dr. Krupa András mellett - Buga doktorral, Grétsy Lászlóval... Az akkori Szent István téren lakott kedves feleségével Dedinszky Gyula, a városban köz- tiszteletnek örvendő lelkész, néprajzkutató. Máig emlékezetesek számomra a Gyula bácsival folytatott beszélgetések a hitről, az élet szeretetéről, a szürkének tűnő hétköznapok jelentőségéről; büszkeséggel tölt el, hogy bepillantást nyerhettem munkásságába is. Akkoriban több, országosan ismert művész rendezett, játszott, fordult meg a Jókai Színházban (különösen igaz volt ez a gyulai várszínházi játékok idején, amikor az ország minden részéről érkeztek a színházak vezető művészei, akik színházunkban készültek a gyulai bemutatókra). Többükkel személyesen találkozhattam; személyükben nemcsak kiváló művészeket, hanem nagyszerű embereket ismerhettem meg. Egyik alkalommal szemtanúja lehettem, amikor Siménfalvy Sándort, az ország tiszteletbeli postását - „minden levélen legyen irányítószám ” - ölbe kapva vittékfel kollégái a színház emeletére. A következő történet Sík Ferenc nevéhez fűződik; a kiváló rendező - akkor már a budapesti Nemzeti Színház főrendezője volt és vendégként rendezett a színházunkban; pénzküldeménye érkezett. Épp a Csaba Szállodából jött ki, amikor - nagy meglepetésére - megállítottam: „Sík úr, legyen szíves... ” Megdöbbent, mondván, nincs hozzászokva, hogy egy postás névszerint - ráadásul utcán - „ leszólítsa ”. 48 Tokaji László egykori belvárosi kézbesítő, visszaemlékezését 2009-ben vetette papírra 52
