Ogrincs Pálné - Lovászi József: A csabai posta 225 éve - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 1. (Békéscsaba, 2013)
Személyes emlékek - Tokaji László visszaemlékezése
A csabai posta 225 éve Előfordult nem is egyszer, hogy nem sikerült a reggeli órákban elérnem a színház művészeit, azonban küldeményeiket át kellett, hogy vegyék. Értesítőt nem szívesen hagytam hátra; többször tájbuszuk indulásához igazítottam délutáni leszámolásomat, így már sikerült kézbesítenem a művészek névre szóló küldeményeit. A Jókai Színházba egyébként mindig nagy örömmel és tisztelettel léptem be; élvezettel érdeklődtem, néztem, vagy hallgattam bele - ha rövid időre is - egy-egy előadás előkészületébe. Egyik ilyen élményem az Ármány és szerelem próbája Körösztös Istvánnal és Cseresznyés Rózsával. Annyira hatásuk alá kerültem, hogy nehéz volt újból munkába lendülnöm. A színház színészeit nemcsak kiváló művészeknek, nagyszerű embereknek ismertem meg; többükkel nem is szakadt meg a kapcsolat. A Jókai Színház egyik idősebb művésze - aki néhány évig a MAFILM társulatának is tagja volt - már nem volt egészséges, nehezen tudott tájékozódni, többször eltévedt, nem talált haza. Egyetlen biztos pont volt számára „a postás Laci”. Miután összetalálkoztunk, telefonáltam a művész családjának, akik rögvest jöttek az általam is becsült családtagjukért. Következő történet szereplője egy napjainkban nagyon népszerű szappanopera Magdusa... Akkor még vendégként vett részt a Jókai Színház egyik zenés előadásában; a színház épületében lévő vendéglakásban volt elhelyezve. Olyan postája érkezett, melyet csak személyesen adhattam át. A küldemény érkezésének előestéjén volt a bemutató előadás. Többszöri kísérletemnek köszönhetően mély álmából sikerült felriasztanom a művésznőt, aki ennek ellenére - mostani lényéhez hasonlóan - mosolyogva, jókedvűen nyitott ajtót... Ugyancsak mosolyogva vette át tőlem - az akkori színházművészeti főiskoláról érkezett, nem örömteli hírt tartalmazó - levelét a színház jelenlegi társulatának egyik legtehetségesebb, népszerű művésznője. Mosolya árulkodott; levél ide, levél oda O már akkor jól tudta, hogy tehetségének színpadon a helye! S ha jókedv, akkor illik megemlítenem Dénes Piroskát, aki színházunk rendkívül népszerű komikája volt; bárhol is találkoztunk - színházban, utcán, buszon, boltban - kedves, csilingelő hangján mindig csak így köszöntött: "Üdv a magyar királyi posta élő képviselőjének... ” Nem elcsépelt szöveg a hetvenes-nyolcvanas évekből, hogy a postások családtagnak számítottak. Ez így volt személyemmel kapcsolatban is. Többen családjuk hozzátartozójaként kezeltek, velem együtt örültek örömteli pillanataimnak, és segítettek, ha bosszúság vagy bánat ért. Kávéval, néha-néha ebéddel, üdítővel vártak - és aggódtak, ha nem a megszokott időben érkeztem utcájukba, házukhoz. De ez fordítva is igaz volt: együtt örültem örömteli eseményeiknek, a jó hírnek, osztoztam fájdalmaikban, és válhattam sok esetben - fiatal korom ellenére - megértő, segítő tanácsadóvá. 53
