Dr. Dankó Imre szerk.: Jelentés a gyulai Erkel Ferenc Múzeum 1961. évi munkájáról (Gyula, 1962)

kevésbé fontos kérdések a gyűjtés lényege szempontjából. Fény derült néhány félreértésre is és általában megmutatkoztak az eddigi munka eredményei és hiányosságai. Számunkra a megbeszélésen két lényeges követelmény felismerése volt a legnagyobb haszon. Az egyik követelményről már esett néhány szó, de fontossága miatt most ismét beszélünk róla. Az atlasz és minden más hasonló munkánál a legelemibb követelmény az egyöntetűség. A gyűjtés egyöntetűségét volt hívatva szolgálni az annakidején megkapott gyűjtési útmutató is.° Ez az útmutató azonban nem bizonyult elegendőnek az egységesség biztosítására, mert az említett megbeszélésen is ez volt a főkérdés. A megbeszélés konkrét példáin láttuk be, hogy a legjobb szándékkal készített gyűjtésünk is egyenetlen, mert nem tartottuk be az útmutató utasításait. Beláttuk, hogy a kollektív munka csak akkor értékes, ha a részmunkák mindenben kielégítik a központi igényeket. Ezzel kapcsolatosan azt is beláttuk, hogy igen fontos a gyűjtött anyag ellenőrzése és majd a kész anyagból a szerkesztői válogatás. Hogy csak egy példát említsünk: az egyik alapvető követelmény, hogy minden kérdésre és a kérdések minden mozzanatára határozottan feleljen a kérdőív. Az ugyancsak létfontosságú követelmény, hogy minden feleletnél feltüntessük a gyakoriságot, mégpedig az utasításban előírt szavakkal. Enélkül a két alapvető követelmény nélkül például már nem lehet megbízható az elkészítendő Atlasz. Vannak azután finomabb, jelentéktelenebbnek látszó, de azért majdnem ilyen fontos más követelmények is. Ilyen például a terminus technikusok félreérthetetlen rögzítése révén a fogalmak tisztázása. Vidékünkön például erre többek között a hombár és a szuszik (szuszék) szavak, illetőleg fogalmaknál van szükség. Mert gyakran hombárnak nevezik a lábon álló, fedeles láda szuszikot is és ugyanakkor a kamarába beépített deszkafalú rekeszeket is, vagy fordítva szusziknak mondják a hombárt is. Nem a szavakon való lovaglás ez, különösen olyan esetekben, mint a kötegyáni gabonásoké, ahol az udvaron különálló faépítményeket, illetőleg az azokba beépített rekeszeket is nevezik hombárnak, de még szusziknak is. Hasonló probléma a had, a nemzettség és más rokonságjelentő terminológia pontos felgyűjtése is. Az erősen endogám Geszten például van Tárnok had és Tárnok nemzetség is, de a kettő közti különbség nem világos. Az ilyen és ehhez hasonló kérdések szükségessé teszik majd azt is, hogy a szerkesztők analógiák alapján döntsenek. De a legbiztosabb döntéshez a gyűjtés alaposságának kell megadni az alapot. Eltekintve most ezektől az általános szempontoktól, saját helyzetünkkel kapcsolatosan szeretnénk néhány problémát felvetni, s ezzel rámutatni a másik nagy feladatra: az atlaszunkák múzeumi jelentőségére. Mindenek előtt arra, hogy múzeumunk gyűjtőterületén is, akárcsak Baranyában, ajánlatos volna minden településünket at9 Magyar Néprajzi Atlasz Gyűjtési Útmutató. Készítette: Barabás Jenő, Diószegi Vilmos, Gunda Béla, Sz. Morvay Judit, Szolnoky Lajos. Budapest, 1959. 11. p.