Dr. Dankó Imre szerk.: Jelentés a gyulai Erkel Ferenc Múzeum 1961. évi munkájáról (Gyula, 1962)

laszszerűen felgyűjteni. Egy ilyen gyűjtés olyan átfogó képet nyújtana, amit a múzeumi munka nem nélkülözhet. A rendelkezésünkre álló lehetőségeket kihasználva évenként két-két községet kellene felgyűjteni (ilyen formán: 1962: Elek és Zsadány; 1963: Kétegyháza és Újkígyós; 1964: Lőkösháza és Mezőgyán; 1965: Gyula és Sarkadkeresztúr; 1966: Méhkerék és Gyulavári; 1967: Sarkad és Biharugra; Okányt, minthogy kijelölt kutatópont, nem vettük fel.) A felgyújtott adatok alapján azután meg kellene rajzolni a gyűjtőterület néprajzi atlaszát. A következőkben pedig a különböző részkutatásokkal, gyűjtésekkel ki kellene azt folyamatosan egészíteni. Visszatérve a cikkünk elején érintett múzeumi lehetőségekhez még csak azt említjük meg, hogy az atlaszgyűjtés során a gyűjtő településekként 5—10 emberrel szorosabb kapcsolatba kerül. Ezeket a kapcsolatokat tudatosan hasznosítani kell a múzeum érdekében. Nemcsak .olyan formális módon, hogy az adatközlőket a múzeumbarátok köréhez számítjuk, hanem inkább úgy, hogy a jövőben is igénybe veszszük szolgálataikat. Ajánlatos ezért a kapcsolatot a gyűjtés befejezése után is fenntartani. Az így szerzett aktívahálózat felbecsülhetetlen haszonnal járhat, mint ahogy járt a mi számunkra már eddig is Kötegyánban és Geszten. Ez utóbbi helyen például a gyűjtéskor létesített kapcsolatok segítségével sikerült egy ma már ritkaság számba menő női kisbundát szereznünk.

10 Az atlaszmunkánál szerzett kapcsolatokat legcélszerűbb felhasználni úgynevezett monografikus gyűjtésekhez. Kívánatos és az atlaszgyűjtéssel párhuzamosan végezhető is volna a monografikus gyűjtés (tárgy) megindítása. A monografikus gyűjtések során be kellene gyűjteni a területileg illetékes múzeumba az Atlasz kutatta alapvető tárgyakat minden településről. Ez az anyag összehasonlításra és a kérdőív hitelesítésére így mindig kéznél volna. Ez volna az egyik nagy haszna, de a múzeumok szempontjából talán jelentősebb volna az a rendszeres tárgyi anyag, ami így összejőve a múzeumok gyűjtő- és feldolgozó munkáját sokkal könyebbé és ezenkívül módszeresebbé tudná tenni. A Magyar Néprajzi Atlasz előmunkálatai múzeumunk gyűjtőterületén a három kutatópont felgyűjtésével közelről sem értek véget. Az anyag ellenőrzése után pótgyűjtés íesz mind a három helyen. Ezek a pótgyűjtések, illetőleg az azt megelőző ellenőrzés minden bizonnyal hasonlóan sok tanulsággal fog járni. 10 A Kötegyánban fényképezés közben felfedezett borona száma: 61. 672. 1. — Gesztről, az adatközlők segítségével vásárolt női kisbunda száma: 61. 640. 1.