Dr. Dankó Imre szerk.: Jelentés a gyulai Erkel Ferenc Múzeum 1961. évi munkájáról (Gyula, 1962)

lek elkészítése volt, a másik pedig az adatközlők megkérdezése a 200 kérdésre vonatkozóan. Múzeumi szempontból volt egy külön jelentőséggel bíró harmadik része is a gyűjtésnek. Ez a harmadik mozzanat a gyűjtéssel párhuzamos tárgygyűjtési lehetőség. Ez a mi munkákban is megmutatkozott. Nevezetesen a fényképezés alkalmával, amikor szinte minden házba bementünk, igen sok múzeumi érdekű tárgyról szereztünk tudomást és szerezhettük meg a zömüket a múzeum számára, így jutottunk például egy igen szép faboronának a birtokába Kötegyánban. A begyűjtött boronának az is érdekessége, hogy ez volt a faluban az utolsó. Ez a harmadik mozzanat is indokolja — még más szempontokon kívül is — hogy ahol csak lehetséges, a múzeumok végezzék el a kutatópontok felgyűjtését. Elsőrendű múzeumi munka az atlaszgyűjtés. Minden bizonnyal ezt fedezték fel a baranyai muzeológusok is, és ezzel a meggondolással fogtak bele megyéjük minden községére kiterjedő helyi atlaszgyűjtésbe. De ezen gyakorlati, a múzeumoknak nagy hasznot hajtó szemponton kívül van egy eszmei szempont is, ami azt kívánja, hogy a múzeumok végezzék el a gyűjtőterületükre eső atlaszgyűjtést. Ez a szempont az egységesség, az egyöntetűség követelménye. A múzeumunk gyűjtőterületén kijelölt három kutatópont alkalmas volt az atlaszgyűjtésre. De kijelölésük helyessége vitatható egységes ethnikumuk miatt. Mindhárom község ősi település, melyben a népi kontinuitás — habár mindhárom elpusztult is a török idők alatt — kimutatható. A XVII. század legvégén és a XVIII. század elején ezek lakossága is felduzzadt ugyan, de egységes, színmagyar református lakosság ülte meg őket. Köztük igen sok olyan család is, mely előzőleg is itt vagy a környéken lakott, majd bujdosott. Társadalmilag már kevésbé egyöntetűek. Körösnagyharsány szabadalmas hajdúváros volt s kiváltságait a XVIII. század elején vesztette el és kezdett hosszadalmas, de eredménytelen perbe kiváltságai biztosításáért.

3 A két másik község egyformán jobbágyközség volt ugyan, de mégis különböztek egymástól, mert Kötegyán inkább tudta magát földesuraitól függetleníteni mint Geszt/' Ezeket a különbözőségeket életmódbeli különbségek is növelték. Harsány lakossága a félszilaj állattenyésztésről a XIX. század végére áttért a kertszerű zöldségtermesztésre (különösen káposzta), és a közeli Nagyvárad konyhakertjévé vált.

5 Kötegyánban pedig nagyarányú állattenyésztésbe és kereskedésbe kezdett a lakosság és nagy elvándorlás is indult meg a nagyvárosok, a közeli ipartelepek felé.*"' Legzártabban Geszt maradt meg a hagyományos földművelés kereteiben, ahol az uradalmi részmunkás életmód mellett az egykori kisnemesek leszármazottaiból alakult kevés földű, de jómódú gazdatársadalom leg3 Szendrey István: A bihari hajdúk pere a hajdúszabadságért. Debrecen év n. (1958). 63. p. 4 Dankó Imre—Korek József: Kötegyán. A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 11. Gyula, 1960. 43. p. 5 Erdei Aranka: Adatok Körösnagyharsány parasztságának történetéhez. A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 23. Gyula, 1961. 40. p. 6 Dankó—Korek 34. • 'i í- '