Dr. Dankó Imre szerk.: Jelentés a gyulai Erkel Ferenc Múzeum 1961. évi munkájáról (Gyula, 1962)

inkább megmaradt a maga érintetlenségében. Idegen hatások egyik falu népét sem érték. Gesztre és Kötegyánba rendszeresen hoztak ugyan az uradalmak román, kevésbé szlovák idénymunkásokat az első világháború előtt. A két falu népe ezektől az idénymunkásoktól átvehetett volna valamit, de nem vett át, mert ahogy éppen az atlaszgyűjtés kiderítette, élesen elhatárolták magukat tőlük. A három község vonzásköre is majd azonos, szinte megegyezik. Például faeszközeiket az első világháború végéig mindhárom helyen Árpádról; a fazekaskészítményeket pedig majd azonos arányban Békésről, Délbiharból, illetőleg Révről szerezték be.

7 Vásáraik is azonosak voltak: a gyulai, a nagyváradi, a békési és a szalontai. Ilyen körülmények között a három kutatópont felgyűjtése különösen alkalmas volt arra, hogy számottevő interethnikus jelenségek nélkül aprólékos, részletekbe menő legyen. Azonban az is tapasztalataink közé tartozik, hogy az atlaszmunka csak egy bizonyos fokú alaposságot, illetőleg részletességet igényel és bír el. Gondoljuk, hogy az is egyik problémája az atlaszgyűjtésnek, hogy az egyes kérdéseket, kérdéscsoportokat milyen terjedelemben, milyen részletességgel gyűjtsék fel a munkatársak. Az a vélekedés, hogy lehetőleg mindent a legrészletesebben, nem tartható és keresztülvihető álláspont márcsak fizikai okok miatt sem. A fizikai okoknál azonban lényegesebb, hogy az egyöntetűség követelménye sem engedi meg, hogy minden munkatárs olyan részletességgel gyűjtsön, amilyennel neki tetszik. Nem is szólva arról a veszélyről, hogy az így gyűjtött anyag nyilvánvalóan egyoldalú lenne, minden értéke ellenére sem volna az Atlasz számára használható. Az atlaszmunkánál a gyűjtés részletességét, más kérdésekhez hasonlóan, alá kell rendelni a központi célnak, az Atlasz elkészítésének. Egy-egy kérdés felgyűjtése is csak olyan mértékben lehet részletes, amilyen mértékben az az Atlasz összeállítása szempontjából kívánatos. Az 1961-ben felgyújtott három község és az ezután felgyűjtendő Okány, sőt részben már a régebben felgyújtott Doboz közt fennálló sokrétű azonosság felveti azt a kérdést, hogy nem lett volna-e elegendő közülük csak egyet vagy kettőt felgyűjteni s a többi helyett pedig ethnikailag sokrétűbb, a kölcsönhatásokat jobban mutató helyet vagy helyeket választani (például az „első ülésű" magyar, német, román, szlovák, telepes magyar és cigány lakosságú Eleket vagy a magyar és a kétféle román — g. kel. és baptista — lakosságú Kétegyházát). Ezt a javaslatot támogatja az a tapasztalat is, hogy a kölcsönhatások mellett az eredeti sajátosságok is jobban megmutatkoznak. Az atlaszgyűjtés eddigi folyásáról, a gyakorlati munka tapasztalatairól értékes megbeszélés volt az Atlasz munkatársai között az év végén.

8 Ezen a megbeszélésen kiderült, hogy melyek a fontos és 7 Dankó Imre: Cserépedények Kötegyánban. A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Évkönyve 1960. 89—98. 8 1961. december 6-án.