Erdős Kamill: A Békés megyei cigányok és cigánydialektusok Magyarországon (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 72. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1979)

- ,,a"-ra változik, - és ha ennek okát kérdezzük, így felelnek: „hát, lehet úgy is mondani"). Akadnak meghökkentő dolgok is. A múlt nyáron Nyírmihálydiban járva, egy magát Cerhár-cigánynak mondó férfivel beszélgetésbe elegyedtem és meglepetésemre a Bodőc törzsre jellemző kifejezésekkel kezdett beszélni. Törzsi származásának valóságához ragaszkodott (szépen beszélte a Ccrhár dialektust is) - és elmondta, hogy hosszú ideje él a Bodóc törzsbeliek között, hol ezt a dialektust is megtanulta. (Mindig figyelmeztetnem kellett ilyenformán: „most az anyanyelveden beszélj".) A cigányok egyre több idegen eredetű szót kevernek nyelvükbe, - igen sokszor szándékosan is. Nekik például a magyar: idegen nyelv, s úgy gondolják, hogy mondataikba felhasználva, velük érdekesebbé és hatásosabbá teszik beszédüket. Különösen, mikor mondanivalójuk jelentőségteljességét akarják kihangsúlyozni, vagy mikor azt akarják, hogy kifejezéseik színesebben, érdekesebben hassanak, úgy - idegen szavakkal élnek. (Ezenkívül, az idegen szóhasználat bizonyos „előkelőségre" is mutat - legalábbis így gondoliák.) Meg kell még azt is mondani, hogy saját dialektusát minden cigány - a „legősibb", „legtisztább" és „leghelyesebb" cigány nyelvnek tartja - és az összes többi cigánydialektus szerinte: „korcs", helytelen. Példák Mielőtt - meseszöveg-részleteket leírva - hozzáfognék a Nógrád megyei kárpáti, a Budapest környéki kárpáti és az oláh (vlax)-cigányok (Kherár törzsi) nyelvének bemutatása-