Erdős Kamill: A Békés megyei cigányok és cigánydialektusok Magyarországon (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 72. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1979)

rű magyar szemével nézve - gyanús. A magyar emberek sokkal többet tudnak pl.: a négerekről vagy az indiánokról, mint a cigányokról, pedig - ezek köztük élnek. Ezenkívül: az apák, nagyapák elbeszélései, ítéletei és megfogalmazásai mélyen megrögzülnek a fogékony gyermeki koponyákban. Ha egy gyermek állandóan csak tolvaj, hazug, lusta, dologkerülő szavakat hall cigányokkal kapcsolatban, helyesebben, ha ezek a fogalmak mindig csak cigányokhoz kapcsolódnak, természetes, hogy nem jó szemmel néz a későbbiek folyamán egyetlen cigányra sem, s ha munkát kérnek tőle, biztos, hogy megtagadja. Ne ijesztgessük gyermekeinket így: „ha nem jól viselkedsz, odaadlak a cigányoknak" stb. Miért ez a megkülönböztetés? Milyenek is valójában a cigányok? Azt mondják, hogy a cigányok erkölcstelenek. De vajon ők tudnak-e erről? A cigányok nemesnek tartják erkölcsüket, a munkát szégyennek, kóborlásukat pedig emberinek. Az eddigi úgynevezett cigánykutatók - kevés kivételtől eltekintve - csupán a romantikát és egzotikumot keresték a cigányok életében és közben elfelejtették észrevenni - az embert. Az utókorra hagytak csomó fantasztikus „varázslásgyűjteményt" és ebben ki is merült a munkásságuk. De soha - egészen a legutóbbi időkig - mint ember az emberhez nem közeledtek a cigányokhoz, soha emberi szóval még nem fordult senki a cigányok felé - mint egyenrangú az egyenrangúhoz - s ha valaki ebben kételkedne, kérdezze meg a cigányoktól, vagy akár - sajátmagát. Azt mondják, hogy a cigányokat nem lehet megjavítani. De vajon megpróbálta-e már valaki is - nem egy-két szóval, röpke rendeletekkel, rövid ideig, vagy szeszélyből, mint pl. József főherceg telepítései - huzamosabb ideig?