Erdős Kamill: A Békés megyei cigányok és cigánydialektusok Magyarországon (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 72. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1979)

A legelső lépésként meg kell határozni az adatközlő törzsi, nemzetségi hovatartozását. Ez cseppet sem könnyű feladat, nemcsak az előzőekben közölt, osztályozás utáni megállapítások miatt, hanem különböző más okokból is. Ugyanis: már igen sokan - főleg a fiatalabb korosztály - nem ismeri törzsi hovatartozását, tehát teljesen magunkra vagyunk utalva, illetve előző cigánydialektikai ismereteinkre. De bonyolítja még a problémát az is, hogy már csupán az úgynevezett „primitívebb" törzsek (pl. Cerhára, Mására) vezetik le származásukat matrilineárisan. Ha végül is sikerült megállapítanunk az adatközlő hovatartozóságát (melyhez néha sokirányú etnográfiai vizsgálat, tehát etnográfus segítsége is szükséges), úgy elindíthatjuk a magnetofont. Magnetofon - komoly cigány-nyelvészeti kutatásoknál - nélkülözhetetlen. Mivel a cigányok megközelítően sem beszélnek helyes nyelvtanisággal - aszerint, ahogy ezt a nagynevű cigánynyelvész elődök pl. 100-150 évvel ezelőtt könyveikben lefektették (és ahogy egyes dilettáns nyelvészek jelenleg is lefektetik) - hanem egyre több szabadosságot engednek meg maguknak. Tudjuk, hogy a nyelvek állandó átalakulásban, hullámzásban, fejlődésben vannak - sajnos, a cigány nyelv egyre inkább romlik, - legalábbis a magyarországi állapotokat tekintve. Ebben közrejátszik az is, hogy Magyarországon a törzsek már nem nomadizálnak, tehát a közösségi összetartó kapocs széthullott. A nemzetségek és a nemzetségekbe tartozó családok, különböző helyeken és különböző időpontokban telepedtek le. így például a 150 évvel ezelőtt letelepedett sosojest'e nemzetségbeliek nyelve eltér a csak 30 évvel ezelőtt letelepedett ugyancsak sosojest'éktől, - de másképp beszélnek a 80 évvel ezelőtt városokban szétszórtan helyet találó ugyané nemzetségbeliek,