Erdős Kamill: A Békés megyei cigányok és cigánydialektusok Magyarországon (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 72. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1979)

mint az erdőkben vagy faluvégeken - nagyobb csoportokban (több család együtt) - lakók. - Tehát a cigány nyelv dialektikai különbözőségei függnek a letelepedés időtartamától és a környezeti viszonyoktól (beleértve a gazdasági és kultúrfokot, - a letelepedés előtti állapotokra is tekintettel). Ha már - előző, huzamosabb beszélgetés kapcsán - úgy gondoljuk, sikerült megállapítanunk az adatközlő törzsi, nemzetségi hovatartozóságát, legyünk figyelemmel még néhány problémára. A cigányok nem szeretik, ha nyelvüket „fehér ember" akarja megtanulni -, mivel a cigány nyelv egyúttal „tolvajnyelv" funkciót is betölt - s ennélfogva gyakran félrevezetik a kérdezősködőt. A magnetofonba elmondott meseszöveg azért is nagy jelentőségű - de ez a metódus nélkülözhetetlen más okokból is - hiszen ceruzával képtelenek vagyunk a beszéd gyorsaságának megfelelően helyes fonetikával jegyezni, ha pedig megállítjuk az adatközlőt, úgy a legtöbb esetben nem fogja tudni ugyanazt a szöveget még egyszer elismételni, hanem más kifejezésekkel - sőt megzavarodva, esetleg más kiejtéssel kísérletezik. A cigány nyelv kutatóinak nagy önfegyelemre és önuralomra van szükségük, hogy mindig csak a hallott és a valóságnak megfelelő adatokat rögzítsék, bár olykor szinte képteleneknek tűnnek föl előttük a cigányok használta például igeragok, melyek homlokegyenest ellenkeznek eddigi tudásunkkal (különösen, ha az adatközlő előző mondatában ugyanannak az igének, ugyanabban a módjában és idejében más végződése volt). Pl.: a Tótkomlós községben élő Kherár-cigányok dialektusában, az igék múlt idejű, egyes szám harmadik személyű „as" végződése - rapszodikusan