Erdős Kamill: A Békés megyei cigányok és cigánydialektusok Magyarországon (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 72. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1979)

A botoló-táncok igazi hazája: Szabolcs-Szatmár megye. Békés megyében sajnos alig találkozunk vele. Mindenesetre szélesebb körű és alaposabb kutatást kell ez irányban végeznünk. A Békés megyében élő oláh-cigányság némely törzse, illetve nemzetsége megőrizte régi szokásait, és még ma is aszerint él. Természetesen ezek az ősi szokások egyre inkább halványodnak, zsugorodnak, jelentőségükből vesztenek, megsemmisülnek. Erőssé, szinte ugrásszerűvé gyorsult e folyamat népi demokratikus államformánkban, - különösen a babonák terén. Ez a fejlődés iránya és rendje, és ez helyes is. A néprajzkutatónak is kötelessége harcolni a babonák ellen, viszont - más foglakozása emberektől eltérően - neki összegyűjteni, lejegyezni, rendszerezni és kiértékelni is kötelessége. Ezzel gyarapítja a tudományt, de ismeretei folytán, felvilágosító munkája is hasznosabbá válik. A néprajztudomány szempontjából igen érdemes közelebbről is megvizsgálni a cigányok életét, ugyanis a cigányok szokásaiban, hitvilágában, nyelvében stb. számos tőlünk délre, délkeletre lakó nép (pl. perzsa, török, görög, bolgár, szerb, román stb.) szokásaira, hitvilágára, régi nyelvi sajátságaira vonatkozó adatot találunk, - nem is beszélve arról, hogy például egy - a magyar parasztság régi életével, szokásaival, babonáival, ősi mitológiai alakjával foglalkozó - néprajzkutató számára szinte felmérhetetlen előnyt jelent, ha ismeri a cigányok anyagát is, mivel ők, a parasztság körében már régen nem otthonos, elfelejtett szokásokat, babonákat - konzerváltak. Most következőleg bemutatok egyes törzsek, illetve nem-