Erdős Kamill: A Békés megyei cigányok és cigánydialektusok Magyarországon (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 72. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1979)

lását - hozzásegíti a cigányokat házhelyek vételéhez és terveket készít a jelenlegi mostoha lakáshelyzet mielőbbi felszámolására. De már eddig is, - az utóbbi években - több új, cseréptetős és padlásos ház épült a megye több községében. A házak bútorzata szegényes. Igaz, nem szabad általánosítani, mert a pl. Tótkomlóson lakó Kherár-cigányok egyik-másik családjának lakásberendezése és bútorzata semmivel sem marad el a községben lakó szlovák vagy magyar parasztok átlagos színvonalától, sőt némelyike felül is múlja azt -, viszont a pl. Végegyházán lakó Másár törzsbeli cigányok igen szegényes körülmények között élnek, a lakások túlzsúfoltak, kevés a bútorzat, sokan alusznak a földre tett szalmán és a higiéniával is meglehetősen hadilábon állnak, ami ilyen körülmények között nem is csoda. Ehhez hozzá kell tennem, hogy a Másar-cigányok egyike a legutoljára letelepedett cigány törzseknek, míg az előbb már említett tótkomlósi Kherár-cigányok már igen régen laknak a községben. Háziállatot, az oláh-cigányok - kivéve a kutyát és lovat és némely helyen a disznót - nem tartanak. (A csak cigányul értő kutyák hangos ugatással fogadják a közeledőt.) A lovakra nagy gondot fordítanak, s ennélfogva a férfiak egyik legfontosabb kötelessége: a takarmányszerzés. Ez még nyáron könnyebben megy, de a téli hónapok a legtöbbször lesoványítják a szegény jószágokat. A lovaknak az a hasznuk is megvan, hogy szekérbe fogva elhúzzák az azon ülőket rokonlátogatásra, városokba, búcsúkba. - Az egy törzsbe tartozó cigányok között igen erős az összetartozási érzés, nagyon szeretik és mindenben segítik egymást. Az sohasem fordul elő, hogy egymástól pl. ellopjanak valamit. Ez nemcsak erkölcsi felfogásukba üt-