Erdős Kamill: A Békés megyei cigányok. Cigánydialektusok Magyarországon (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 60. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1969)

nek fel előttük a cigányok használata például igeragok, melyek homlokegyenest ellenkeznek eddigi tudásunkkal, (különösen, ha az adatközlő előző mondatában, ugyanannak az igének, ugyanabban a módjában és idejében más végződése volt). Pl.: a Tótkomlós községben élő Kherar-cigányok dialektusában, az igék múltidejű, egyes szám harmadik személyű „as" végződése — rapszodikusan — ,,a"-ra változik, — és ha ennek okát kérdezzük, így felelnek: „hát, lehet úgy is mondani"). Akadnak meghökkentő dolgok is. A múlt nyáron Nyirmihálydiban járva, egy magát Cerhar-cigánynak mondó férfivel beszélgetésbe elegyedtem és meglepetésemre a Bodoc törzsre jellemző kifejezésekkel kezdett beszélni. Törzsi származásának valóságához ragaszkodott (szépen beszélte a Cerhar dialektust is) — és elmondta, hogy hosszú ideje él a Bodoc törzsbeliek között, hol ezt a dialektust is megtanulta. (Mindig figyelmeztetnem kellett ilyenformán: „most az anyanyelveden beszélj"). _Ä cigányok egyre több idegen eredetű szót kevernek nyelvükbe, — igen sokszor szándékosan is. Nekik például a magyar: idegen nyelv, s úgy gondolják, hogy mondataikba felhasználva, velük érdekesebbé és hatásosabbá teszik beszédüket. Különösen, mikor mondanivalójuk jelentőségteljességét akarják kihangsúlyozni, vagy mikor azt akarják, hogy kifejezéseik színesebben, érdekesebben hassanak, úgy — idegen szavakkal élnek. (Ezenkívül, az idegen szóhasználat bizonyos „előkelőségre" is mutat — legalábbis így gondolják). Meg kell még azt is mondani, hogy saját dialektusát — minden cigány — a „legősibb", „legtisztább" és „leghelyesebb" cigány nyelvnek tartja, — és az összes többi cigánydialektus, szerinte: „korcs", helytelen". Példák Mielőtt — meseszöveg részleteket leírva — hozzáfognék a Nógrád megyei-kárpáti, a Budapest környéki-kárpáti és az oláh(vlax)-cigányok (Kherar törzsi) nyelvének bemutatásához, előzőleg szeretnék utalni a két cigány anyanyelvű főcsoport (és ezeken belül néhány törzsi) fajta(-dialektus) jellemző eltérésére.