Erdős Kamill: A Békés megyei cigányok. Cigánydialektusok Magyarországon (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 60. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1969)

az egész környező világban, s a maga törvényen kívüli eszközeivel próbálja biztosítani fennmaradását, A fehér embernek (a cigányok így nevezik a nem cigány származásút) igen nagy részük van abban, hogy a cigányok olyanok lettek, mint amilyenek. — 1945 óta az egész magyar nép életviszonyai megváltoztak, természetes tehát, hogy benne és közötte, igen sokat változott a cigányság helyzete is. Igen sokat, de mégsem eléggé. Ennek több oka van. A cigányság eredete, származása, életfelfogása és hitvilága a környező lakosság előtt ismeretlen, tehát az egyszerű magyar szemével nézve — gyanús. A magyar emberek. sokkal többet tudnak pl.: a négerekről, vagy az indiánokról, mint a cigányokról, pedig — ezek köztük élnek. Ezenkívül: az apák, nagyapák elbeszélései, ítéletei és megfogalmazásai mélyen megrögzülnek a fogékony gyermeki koponyákban. Ha egy gyermek állandóan csak tolvaj, hazug, lusta dologkerülő szavakat hall cigányokkal kapcsolatban, helyesebben, ha ezek a fogalmak mindig csak cigányokhoz kapcsolódnak, természetes, hogy nem jó szemmel néz a későbbiek folyamán egyetlen cigányra sem, s ha munkát kérnek tőle, biztos hogy megtagadja. Ne ijesztgessük gyermekeinket így: ,,ha nem jól viselkedsz, odaadlak a cigányoknak" stb. Miért ez a megkülönböztetés? Milyenek is valójában a cigányok? Azt mondják, hogy a cigányok erkölcstelenek. De vajon ők tudnak-e erről? A cigányok nemesnek tartják erkölcsüket, a munkát szégyennek, kóborlásukat pedig emberinek. Az eddigi úgynevezett cigánykutatók — kevés kivételtől eltekintve — csupán a romantikát és egzotikumot keresték a cigányok életében és közben elfelejtették észrevenni — az embert. Az utókorra hagytak csomó fantasztikus „varázslás-gyűjteményt" és ebben ki is merült a munkásságuk. De soha — egészen a legutóbbi időkig — mint ember az emberhez nem közeledtek a cigányokhoz, soha emberi szóval még nem fordult senki a cigányok felé — mint egyenrangú az egyenrangúhoz — s ha valaki ebben kételkedne, kérdezze meg a cigányoktól, vagy akár — sajátmagát. Azt mondják, hogy a cigányokat nem lehet megjavítani. De vájjon megpróbálta-e már valaki is — nem egy-két szóval,